"Ezért vagyunk tökéletesek egymásnak, sosem unjuk meg egymást és a hibáinkat"
Sora fejében az elmúlt néhány napban, csak egy dolog lebegett és az a Kwan Jun - nal való csókja. Noha Yano már kijöhetett a kórházból, Sora továbbra sem volt nyugodt. Úgy érezte a szíve két felé szakad. Mindkét fiút szerette és képtelen lett volna dönteni közöttük. Yano látta, hogy a lány akit szeret kételkedik a saját érzéseiben. Nem akarta látni, hogy Sora szenved, így döntést kellett hoznia.
- Sora szeretnék veled nagyon komolyan beszélni!
- Mi történt? Figyelj Yano, ha azért van mert nem foglalkoztam veled, akkor nagyon sajnálom. Csak sok a munka, meg Hei Min is szeretne már esküvőt a bátyámmal.
- Inkább magaddal kellene foglalkoznod és azzal, amit Park Kwan Jun iránt érzel. Ha őt szereted, akkor nem kellene vele lenned inkább?
- Ne mondj ilyeneket! Hiszen a feleséged leszek és boldog leszek veled!
- Miért hitetsz el magaddal olyan dolgokat, amik nem igazak? Te őt szereted és ez nem fog megváltozni, akkor sem ha hozzám jössz.
- Akkor mit akarsz most tenni? - Sora nagyon nyugtalan volt és félt, hogy a fiú túl hamar fog lépni.
- Azt amit már akkor kellett volna, mikor rájöttem mit jelent neked Park Kwan Jun. Hagyom, hogy sikerüljön visszahódítania téged Sora. Megérdemled, hogy boldog legyél vele!
- Veled mi lesz? - kérdezte Sora, miközben a szemeiből kibuggyantak a könnyek.
- Ne aggódj miattam! Te inkább menj és keresd meg a lovagodat, ameddig nem késő rendben? - Sora bólintott egyet, Yano pedig szorosan magához ölelte a lányt. Bár a szíve szakadt meg a fiúért, tudta, hogy nem lenne mellette olyan boldog, mint Kwan Jun mellett. Miután elhúzódtak egymástól, Sora felkapta a táskáját, majd kisietett a lakásból. Miközben Kwan Jun állítólagos lakására sietett, felhívta barátnőjét, hogy neki is elmesélhesse, a legújabb fejleményeket.
- Na ne! Akkor mégis csak Kwan Junt választottad? - sikította Hei Min a telefonba, ami egy kicsit sértette Sora dobhártyáját.
- Igen Yano lemondott rólam, hogy együtt lehessek vele. Remélem, hogy nem túl késő ez már Hei Min.
- Hát persze, hogy nem. Csak mond meg neki, hogy vele akarsz lenni és kész. Nem olyan nagy dolog ez Sora.
- Igazad van. Most megyek és végre felvilágosítom arról, hogy mit is érzek iránta! - miután kinyomta a mobilt, elkezdett gyorsabb tempóra váltani, mígnem elérte azt a bizonyos szállodát. Azóta nem járt ott, mióta faképnél hagyta a fiút. Miután megérkezett, befutott, majd a szemeivel keresni kezdte a tízes számú szobát. Mikor megtalálta, felszaladt a lépcsőn, majd bekopogott a szoba ajtaján. Kwan Jun nyitott neki ajtót, aki kis híján hátast dobott a meglepődöttségtől.
- Sora te meg, hogy kerülsz ide?
- Tudni akartad mit érzek? Akkor most elmondom. Én még mindig szeretlek téged Park Kwan Jun! Egyáltalán nem érdekel, hogy ki voltál nekem a múltban, mert az már egy lezárt ügy. Nekem csak az számít, hogy most milyen szerepet kell betölts az életemben.
- Mit ajánlasz? - kérdezte Kwan Jun, miközben becsukta a lány mögött az ajtót.
- Mondjuk ez így megfelel? - Sora a fiú ajkára tapasztotta a sajátját, majd olyan szenvedéllyel csókolta, ahogyan addig még soha. A feszültség, ami az évek során felgyülemlett benne, most elszabadult és elárasztotta a lányt az a forróság, amit csak a fiú volt képes előhozni. Kwan Jun sem volt rest és abban a pillanatban, a kanapéra lökte a lányt és rávetette magát. Egyenesen a lány nyakára tapadt, majd gyengéd csókokkal halmozta el, egészen a lány válláig. Sora élvezte, hogy a fiú ennyire vehemens és mégis gyengéd tud lenni. Behunyta a szemét és átadta magát az élvezeteknek. Végre nem kellett tovább hordania az álarcot és átadhatta magát a szenvedélynek. Kwan Jun boldogságot hozott, a szabályokkal teli életébe és sikerült lázadót csinálnia, egy kemény ember óvatos lányából. Néhány órával később Sora, már Kwan Jun csupasz felsőtestén pihent és hallgatta a fiú lélegzetét.
- Sosem hittem volna, hogy egyszer újra itt kötök ki veled Sora - Jimin gyengéd csókot nyomott a lány homlokára.
- Ne beszéljünk a múltról! Éljünk a jelenben. Hiszen a múltat már nem lehet megváltoztatni, de a jelent igen.
- Még most is alig hiszem el, hogy itt vagy mellettem. Pedig olyan sok rosszat követettem már el.
- Azért tetted, mert össze voltál zavarodva, ahogyan én is. Amikor újra megláttalak téged az estélyen kitisztult a kép és rájöttem, hogy veled akarok lenni örökre.
- Ugye tudod, hogy az apám nem olyan jó ember, mint amilyennek kinézz? Ha egyszer hozzám akarnál jönni, ezt az egyet ne felejtsd el!
- nyugodj meg, nem érdekel az apád. Én magadért szeretlek téged Kwan Jun. A családunk elől úgyse menekülhetünk, de képesek vagyunk arra, hogy szembenézzünk velük. Te készen állsz rá?
- Ameddig veled lehetek, addig bármit megteszek! - Kwan Jun rámosolygott Sora - ra, majd folytatták ott, ahol az egészet abbahagyták.
Mióta várok már egy ilyen részre! :D :D :D
VálaszTörlésAzért ez a Yano fiú nagyon rendes volt. Bár szerelmes ő is, de a lánynak a legjobbat akarja. És az most nem ő. Tisztelet neki, hogy nem kezdett el cirkuszolni, hisztizni, hanem ő maga küldte el Sora-t a vetélytárshoz. Tudta, hogy őket valahogy mélyebb érzelem fűzi össze, és a kapcsolatukban állandóan jelen lett volna Jimin (képletesen :D ).
Na de Sora, így letámadni egy fiút, már az ajtóban? Az első sokktól alig tért észhez, hogy meglátta az ajtóban, aztán meg megcsókolja ….. Ajj, de tetszett! Jimin végre boldog lehet annyi év után, és Sora is megtalálja mellette a boldogságát.
Néhány órával később …. khm ….. mi is történt azalatt az idő alatt? :D :D :D Tetszett, hogy nem mentél bele a mocskos kis részletekbe :D Ez így sokkal többet mondott.
Igaza van Sora-nak, ha már nem emlékszik, ne a múltba menjenek vissza, kezdjenek mindent elölről, a most van és a jövő lesz, együtt. Igen, kölcsönösen követtek el hibákat, de mindketten megbánták. Mindennek az oka az amnézia. Jimin nem tudta, hogy Sora-nak mi baja lett a balesetben, Sora meg nem tudta, mi fűzte őt a fiúhoz. Nem baj. Most együtt vannak, és remélem, hogy jó sokáig, úgy életük végéig együtt maradnak.
Nagyon-nagyon-nagyon kellett ez a fejezet :D
Nahát! Ezt szépen intelligensen megoldották. Vagyis, hát, már az előző részben fura volt, hogy Yano-t nem zaklatta fel túlságosan, hogy Sora meg a srác között esetleg történt valami. Most vagy nem szerette a lányt eléggé, vagy túlságosan is szerette őt. Nem tudom, melyik a jobb verzió, melyikben szenved kevesebbet.
VálaszTörlés