3.rész Az első szenvedélyes pillantás

"A rossz fiúkon mindig megakad a szemem"

A hétvégék, mindig csodásnak ígérkeztek Kang So Ra számára. Ilyenkor az egész család együtt volt, még az apja is képes volt félretenni a munkáját, hogy ezen a két napon, hogy a családjával lehessen. A mai hétvége, azonban ennél is különlegesebb: Ma egy Tajvani cserediák érkezik a házhoz, ugyanis Kang Mu Gyeong beleegyezett, hogy lánya egy vendéget fogadhasson, aki ráadásul egy fiú. Szerencsére, a szülők ismerik egymást régről, ezért velük nem lesz semmi gond. Vajon So Ra hogyan fogja kibírni, ezt az egy hetet egy idegen fiúval, mikor apja sosem engedte neki, hogy ismerkedjen korabeli fiúkkal. Egyedül Se Hun tudta meggyőzni a szülőket arról, hogy tisztességes ember. A reggel ugyanúgy kezdődött számára, mint az összes többi: Felkelt, felvette az aznapra kikészített ruháját, majd lesétált a fehér márványlépcsőn és egyenesen az ebédlőbe ment, hogy hozzálásson a reggelijéhez. Azonban az ebédlőbe érve különös meglepetés fogadta: A szülei mellett, egy számára ismeretlen fiú állt. A rövid világosbarna hajú és barna szemű fiú, az ablakon bámult kifelé, ám amikor meglátta a lányt a tekintete rögtön So Ra szemeire szegeződött. So Ra biztos volt benne, hogy ő csakis a Tajvani cserediák lehet, akiről a szülei beszéltek. Nem gondolta volna, hogy a fiú ennyire jóképű és vonzó lesz a számára. Különös érzés fogta el, mikor a fiú szemébe nézett. Úgy érezte, mintha a gyomrában ezer pillangó táncolna. A számára mámorító pillanatot, az apja zavarta meg.
- Kislányom, őt itt Jiang Meng ő az a fiú akiről meséltem neked a minap - So Ra egyik lábáról a másikra támaszkodott, hogy ne veszítse el az egyensúlyát. Félszegen fejet hajtott, a fiú pedig csak elnevette magát.
- Nem kellene ennyire félned, mert sosem ettem meg még senkit, bár már többször próbálkoztam vele - So Ra egy ideig próbálta magát türtőztetni, végül belőle is kitört a nevetés. Soha nem gondolta volna, hogy egy fiú ekkora hatással lesz majd rá. Az utolsó ember aki képes volt így megnevettetni őt, az Se Hun volt. So Ra érezte, hogy a fiú hamar megtalálja a helyét a családban, ameddig itt fog lakni.
- Apám megengeded, hogy én mutassam meg neki a szobáját? - komolyodott el újra és az apja felé intézte a kérdését.
- Nem bánom, de aztán siess vissza, hogy megbeszéljük a mai napi programodat. Feltételezem, hogy ma még nem ettél semmit, így azt is meg kell ejtened! - So Ra fejet hajtott apja előtt, majd a fiúval együtt az emeletre indultak. Ott már elő volt készítve a ház legnagyobb vendégszobája, hogy a Jiang Meng névre hallgató fiú kényelemben tudhassa magát, ameddig a házban tartózkodik. Közben So Ra próbált társalogni vele, nehogy a fiú udvariatlannak nézze.
- Na és hogy teljesítesz az iskolában? - kezdte egy egyszerű kérdéssel, mire a fiúból ismét előtört a nevetés.
- Komolyan az iskoláról fogunk beszélgetni? Otthon is folyton ez a téma. nem lehetne valami más? Mi lenne ha arról kérdeznél, mennyire nem szeretek tanulni és csak a szüleim kényszerítik rám, hogy átvegyem majd az apám cégét?
- Te tényleg nem szeretsz tanulni? Akkor, hogyan lehetséges az, hogy kitűnő tanuló vagy?
- A szüleim erőltetik a tanulást. Nem akarok csalódást okozni mindössze ennyi. Amit én szeretek az a motorok. Ha látnál engem motoron félmeztelenül rögtön csorogna tőle a nyálad - a fiú kacéran mosolyra húzta a száját, So Ra pedig érezte, ha nem tűnik el most azonnal a végén még észreveszi, hogy mennyire elpirult. Soha egy fiú sem próbálkozott meg flörtölni vele. Ő még nem ismeri az apját, ezért szerencséje van. Ha tudná mit művel azokkal a fiúkkal akik az engedélye nélkül próbálnak közel kerülni az ő egyetlen lányához kétszer is meggondolná miket mond neki.
- Ez lesz a szobád. Remélem megfelel majd neked! - vezette a fiút egy mahagóni ajtó elé. Jiang Meng csak sóhajtott egyet, majd lenyomta a kilincset. A szoba fényárban úszott köszönhetően annak, hogy hét ágra sütött odakint a nap, a szoba falai pedig krémszínűre voltak festve, így beengedték a fényt. A szoba végében egy kétszemélyes franciaágy kapott helyet, amelyet a házvezetőnő már jó előre bevetett. Az ágy mellett egy hófehér gardrób kapott helyet, ami bár régi, de egyetlen karcolás sincsen rajta. A fehér sötétítő függönyöknek köszönhetően kellemes volt az idő a szobában. Jiang Meng rögtön az ágyra vetette magát, So Ra pedig magában elmosolyodott. A fiú olyan volt mint egy nagyra nőtt gyerek.
- Miért állsz még mindig ott? Nincs kedved ideülni mellém? Mint mondtam nem harapok, szóval nyugodtan idejöhetsz hozzám.
- Biztos elfáradtál a hosszú úton és pihenned kell. Nekem egyébként is beszélnem kell az apámmal. Remélem jól fogod érezni magadat nálunk - Illedelmesen fejet hajtott, majd kisétált a szobából. Miután kifáradt a szobából, sietősre vette a lépteit és egyenesen hálószobája fürdője felé igyekezett. Becsapta maga után az ajtót, majd megnyitotta a csapot. A hideg vizet egyenletesen az arcára fröcskölte, hogy sikerüljön feleszmélnie a kezdeti sokkból. Nem gondolta volna, hogy ilyen fiúval fog együtt élni a következő néhány hétben. Az ő fejében egy szemüveges, okoskodó és könyvmoly fiú képe élt, ehelyett kapott egy vad harsány, mégis komoly fiút, aki képes arra, hogy egy szempillantás alatt levegye az embert a lábáról. Miután kellően lehűtötte magát, becsukta maga mögött az ajtót és elindult az étkezőbe. Pontosabban indult volna, azonban egy hang megállította.
- Nocsak úgy tűnik újabb áldozata van a Kang So Ra nevű hurrikánnak? - mikor a lány ijedten hátranézett a bátyával találta szemben magát, aki gonoszul vigyorgott rá.
- Megijesztettél! Nem mondták még neked anyáék, hogyha hazajössz szólj nekik? Legutóbb is úgy megijesztetted Miss Lee - t, hogy szegény nő kis híján szívrohamot kapott miattad Ji Woon.
- Azt is mondták, hogy nem kerülhetsz közeli kapcsolatba egy fiúval sem, most pedig már két srác is imádja a lábad nyomát, vagy tévedek kedves kishúgom?
- Mégis mire gondolsz? Se Hun csak egy barátom, akivel nagyon jól megvagyok. Jiang meng pedig a házunkban fog lakni, ezért kedvesnek kell lennem vele. Egyébként is, én nem zárkóznék el egy kapcsolat elől sem veled ellentétben. Mikor ismered már be, hogy igenis tetszik neked Hei Min?
- Az a lány rém idegesítő nőszemély ugyanúgy ahogyan te is. nem járok olyan lánnyal, aki egy kicsit is hasonlítana rád.
- Akkor ezek szerint az összes lány olyan mint én! - nevetett fel a lány olyan hangosan, hogy édesanyjuk Kang Min Seo előtt rögtön lebuktak.
- So Ra neked nem kellene már az apáddal lenned? - nézett haragosan tekintettel lányára, majd a fiához fordult.
- Anya ne haragudj rá, hiszen tudod, hogy So Ra milyen felelőtlen. Igyekszem kordában tartani de sajnos nem könnyű eset - Ji Woon próbálta kihúzni magát a fejmosás alól, de anyjának nem számított, hogy fia már nagykorú, ezért összeszorított szemekkel folytatta a mondandóját.
- Ha annyira kordában tartod akkor hogyan fordulhatott elő, hogy a húgod megcsókolta Oh Se Hunt? - So Ra ereiben megfagyott a vér. Vajon honnan tudhatta meg a dolgot? Hiszen ő senkinek sem mondta el, egyedül Ji Woon volt az, aki tudott a dologról, de ha ő mondta volna el, akkor az anyjuk nem kérte volna őt számon.
- Anya, az csek véletlen volt. Egyébként is honnan tudtad meg? - kérdezte elhalt hangon a lány.
- A szülei felhívtak, hogy mégis mit műveltél a fiúkkal, mert Se Hun csak fekszik a szobájában és vigyorogva simogatja a száját. Szerencséd, hogy nem apád tudta volna meg előbb, mert abból botrány lett volna. Apád ezerszer megmondta már neked, hogy nem lehet barátod addig, ameddig az apád bele nem egyezik.
- De Se Hun és én nem vagyunk együtt. Különben is miért mindig én húzom a rövidebbet? Úgy érezem engem nem is szeretsz annyira, mint a bátyámat és a húgomat, pedig tudtommal én is a gyermeked vagyok - So Ra szemeiben egy apró könnycsepp jelent meg, majd lefutott a lépcsőn. Megigazította a haját és letörölte a könnyeit. Nem lett volna túl szerencsés, ha az apja meglátta volna sírni, máskülönben hamar kiderült volna, hogy mit művelt az iskolában. Vett egy mély levegőt, majd bekopogott apja irodájának ajtaján.
- Szabad! - kiáltott a férfi, So Ra pedig kinyitotta az ajtót.
- Hívattál apám, hát itt vagyok - becsukta maga után az ajtót, majd odasétált az apja elé. Kang rendőrtiszt, magas ember volt, bátyához és hozzá hasonlóan fekete haja és barna szemei voltak. Igaz fekete hajában, már itt ott megjelentek az ősz szálak, ehhez képest igazán jól tartotta magát. Tekintélyt parancsoló pillantásai sok emberre hozták rá a frászt, többek között gyermekeire és feleségére is.
- Szeretnék gratulálni, hogy ismét te lettél az iskola első. Az igazgató nem rég hívott fel. Nagyon büszke vagyok rád kislányom - veregette meg lánya vállát, majd egy pillanat erejéig magához ölelte. So Ra ilyenkor érezte magát igazán boldognak. Ritka volt az olyan pillanat amikor igazán közel került az apjához, hisz azt mindig betemette a munka, csak úgy mint édesanyját is.
- Köszönöm én mindent megtettem ami tőlem telhetett. Lenne egy apró kérésem, ha nem bánnád.
- Rendben miről lenne szó? - nyelt egy nagyot. So Ra úgy érezte apja nem igazán repes attól, hogy lánya kéréseket intéz feléje, hiszen ez rendszerint kikérő volt, ahogyan most is.
- Hei Min elhívott engem, hogy menjünk sétálni és közben vásároljunk magunknak ezt és azt. Szeretnék engedélyt kérni rá, hogy elmehessek vele. Jiang Meng is eljöhetne, így kicsit megismerné a várost és útba ejtenénk az iskolát is.
- Rendben van, de csak azért mert kivételesen megérdemled, a pihenést. Most ha nem haragszol folytatnám a munkát - So ra fejet hajtott apja előtt, majd kifáradt a szobából. Boldog volt, hogy minden ennyire egyszerűen ment. Már csak azt kellene kitalálni, hogy mit fog csinálni az új fiúval. Ő ugyanis azt tervezte, hogy beszámol barátnőjének a Sehun - nal történt csókjáról. Nem lenne túl szerencsés ezt egy idegen előtt kikotyognia.
- Nahát ez a ház kész labirintus! - jelent meg az említett és tetetett ásításával ismét mosolyt csalt a lány arcára.
- Kötve hiszem, hogy aludtál volna, de tegyük fel, hogy elhiszem neked.
- Nos mit terveztél mára? Elmegyünk Szöulból valami izgalmas helyre?
- Nem egészen. Mivel kimenőt kaptam, ezért a barátnőmmel együtt vásárolni megyünk és közben útba ejtjük az iskolát is, hogy megnézhesd hol fogsz tanulni a következő hetekben.
- Ne már komolyan ilyen unalmas dolgot fogunk csinálni? A csajoknak miért kell a vásárlásnak szerepelni az első helyen? - nyafogott a fiú, mire So Ra ismét elnevette magát. Tetszett, hogy a fiú csak azért tetteti az üresfejű szépfiút, hogy az arcára mosolyt csalhasson.
- Én most megyek és átöltözöm. Ha a barátnőm Hei Min megérkezik indulhatunk. Menj reggelizz és ne merj kifogásokat kitalálni nekem - mosolyodott el a lány és már szaladt is fel a lépcsőn. A mai napját senki és semmi nem ronthatta el. Az apja végre elismerte, ráadásul itt van ez a szimpatikus új fiú is. Körbe fordult párszor, mire a szobájába érkezett. Azonban meglepetésére, nem egyedül volt. 11 éves húga Na Na is ott tartózkodott és nővére ruháit dobálta egyesével a földre.
- Hé törpe te meg mit csinálsz? - kérdezte húgától és arcon puszilta a kislányt, aki tökéletesen anyja utánzata volt. Rövid világosbarna haj, kék szemek és bosszantó természet.
- Unni jó hogy itt vagy. Apa szervezni akar mára egy fogadást az új fiú tiszteletére és nincs mit felvennem! - panaszkodott a kislány és karba tett kezekkel odébb rúgott, egy virágokkal díszített hosszú ujjú koktél ruhát.
- Mit szólnál, ha ezt átalakíttatnám neked? - emelte fel a ruhát, melyet húga az imént rúgott odébb.
- Jó rendben és köszi - mosolyodott el a lány és arcon puszilta nővérét.
- Na és történt valami ameddig én apával voltam?
- Igen Sehun oppa telefonált, de megmondtam neki, hogy az új fiúval vagy most elfoglalva.
- Mit csináltál? - nézett mérgesen a húgára, majd egy kispárnával lábon dobta a lányt.
- Jobban örültél volna, ha anya vagy apa találja meg előbb a telefont? Anya már így is nagyon mérges rád.
- Tudom, de nem tehetek ellene semmit sem. Anya majd megnyugszik. Szerinted mit vegyek fel a kis sétára?
- hát nem vagyok divat szakértő, de legyen a fehér csipkés blúzod, az nagyon csinos.
- Egy isten vagy Na Na - borzolta össze húga haját, majd óvatosan kilökdöste őt a szobájából. Felkapta a fehér az ujjánál csipkés blúzát, egy fekete bársony nadrágot és egy szintén fekete csipkés balerina cipőt, majd átöltözött. A haját kissé begöndörítette, a szájára kent egy réteg halvány rózsaszín szájfényt, majd felkapta a táskáját és megindult lefelé a lépcsőn. Hei Min és Jiang Meng már várták őt.
- Nocsak, a késő kisasszony. Mintha azt mondtad volna nekem, hogy ne késsek és lássanak csodát, végül te húztad az időt.
- Unni nagyon csinos vagy - dicsérte meg barátnőjét Hei Min, majd megölelte.
- Köszönöm te is nagyon csinos vagy. Jiang Meng megtennéd, hogy előre mész, mert szeretnék kicsit beszélgetni a barátnőmmel.
- Ne szólíts így, hívj inkább Ahmon - nak, ez a beceneven.
- Rendben van, legközelebb így teszek - Jiang Meng bólintott egyet, majd kissé előrement, hogy a lányok nyugodtan tudjanak beszélgetni.
- Te ez a fiú nagyon jóképű pasi. Pont olyan, mint akivel tegnap találkoztam az iskolában. A neve JungKook, vagyis ez a beceneve. Egyszerűen levett engem a lábamról. Tényleg mi történt tegnap azzal a fiúval?
- Az új srácra gondolsz? Semmi sem. Csak bocsánatot kért, majd hazafuvarozott.
- Ez neked semmi? Hihetetlen, hogy az apád nem haragudott meg miatta.
- Ő nem tud erről az egészről és jó lenne ha ez így is maradna. Egyébként valami fontosat akartam neked mondani! - komorodott el kissé, ezzel megijesztve a barátnőjét.
- Ki vele mit csináltál már megint?
- Megcsókoltam Sehun - t. Biztos vagyok benne, hogy tetszik nekem, viszont abban már nem, hogy ebből lehet e később komoly dolog is, vagy csak fellángolás.
- na ne már! Kang Sor Ra első csókja? Ez egyszerűen hihetetlen. Na és Sehun mit szólt hozzá?
- Itt van a probléma. Nem mondott azóta egy árva szót sem, amióta én megcsókoltam. Ráadásul a szülei beszéltek anyámmal, szóval már veled együtt ketten tudják a titkomat.
- Ne aggódj Unni én megtartom a titkodat. Viszont vigyázz ezzel a fiúval, mert valami nem stimmel vele kapcsolatban - mutatott a lány Jiang Meng felé, mire So Ra gondolkodóba esett. Ő nem vett észre semmi furcsaságot a fiún, bár sosem lehet tudni.
- nem hinném, hogy problémát jelentene nekem. Még nem ismerem, szóval majd meglátjuk - a két lány utolérte a fiút, de Hei Min megtorpant.
- én elmegyek egy kis vízért, ti meg addig maradjatok itt és várjatok meg jó? - So Ra bólintott egyet, Hei Min pedig elindult az árus felé, hogy vásárolhasson egy üveg vizet magának. Jaing Meng és So Ra leültek egy közelben lévő padra.
- Érdekes egy barátnőd van. Kizártnak tartottam volna, hogy egy ilyen karót nyelt lánynak, egy ennyire hiperaktív csaj legyen a legjobb barátnője,
- Mindenki tévedhet néha. Ha jobban megismersz, majd rájössz milyen is vagyok valójában.
- Biztos vagyok benne. Addig is mi lenne ha barátok lennénk? - nyújtotta felé a kezét, mire So Ra megfogta és kezet rázott vele. Egy ideig mélyen egymás szemébe néztek. Ez tekinthető So Ra első igazi szenvedéllyel teli pillantásának. Azonban ezt a megkapó pillanatot egy hang zavarta meg.
- Mintha azt mondtad volna, hogy nem lehetsz idegenek közelében!