Mindennapi történetek(Bevezető)

"Kinézek az ablakon, a világ az este fehérré vált"

A hó nagy pelyhekben hullott le Szöul városára. Tombolt a szél, egy teremtett lelket sem lehetett látni az utcákon. Az emberek ha tehették, bezárkóztak az otthonuk melegébe és onnan várták, hogy véget érjen, az ítéletidő. Nem volt ezzel másképp Oh Sehun - sem, aki Amerikában töltött egyetemi évei után, egy időre hazatért pihenni, abba a házba, amit még a szülei vásároltak neki, az egyetem elkezdése előtt. Nem tervezte, hogy sokáig maradna szülővárásában, sokkal inkább szeretett volna körbejárni a világot. Ám ebben a néhány hétben nem volt egyedül. Hét középiskolai barátját is meghívta magához, akik végigkísérték őt, az iskolai évek alatt. Kim Jongin, Byun Baekhyun, Park Chanyeol és ő, felelőtlen bandát alkottak, az iskolában. A diákok tisztelték, a lányok egyenesen rajongtak értük. Másodévesekként kerültek a képbe, a lányok, név szerint: Choi Seolri, Chrystal Soojung, Bae Joohyun és Park Sooyung. Így ők heten, az utolsó két évüket, szinte végig együtt töltötték. A rengeteg partizással eltöltött idő, az átmulatott éjszakák, mind kedves emlékként éltek a hetes fejében. Egy ideig úgy tűnt, hogy a mindig szelíd Jongin és a bulikirálynő Chyrstal egy pár lesznek, ám a lány nem akart komoly kapcsolatba bonyolódni egyik fiúval sem, így ebből a kapcsolatból nem lett semmi. Azt viszont sikerült elérnie vele, hogy a mindig gyámoltalan fiú, képes legyen végre felnőtt fejjel gondolkozni és változtatott az életstílusán. Így ő lett a fiatalok közül az egyetlen, aki egyetem helyett, inkább munkát vállalt, ám azt, hogy pontosan mi volt ez a munka, soha senkinek nem árulta el. A négy lány ugyanarra, a művészeti főiskolába került, amíg azonban Chrystal és Seolri zenét, addig Joohyun és Sooyung divattervezést tanultak. Baekhyun és Chanyeol, is az egyetemeket vették célba. Az előbbi táncos szakra jelentkezett, utóbbi pedig zene szakra. Sehun volt az egyetlen, aki nem Koreában szerezte meg a diplomát. Jobbnak látta ugyanis, ha kicsit különválik végre a barátaitól. Ám jó ötletnek tartotta, ha most újra összehívja a régi bandát. A hatos nagy meglepetésére együtt érkeztek meg, ám láthatólag nem örültek annyira a viszont látásnak mint ő.

- Örülök, hogy mind eljöttetek! - szólalt meg a házigazda, miután már mindannyian lehelyezkedtek a kandalló körül.

- Boldog vagyok, hogy legalább neked van okod az örömre! - húzta fel az orrát Jongin, majd a mellett ülő erősen kisminkelt Chrytal - ra pillantott.

- Miért hívtál ide minket? Hisz már régóta nem is tartjuk a kapcsolatot! - csavargatta idegesen az egyik hajtincsét Seolri, miközben a szemével körüljárta a méretes nappalit.

- Pontosan ezért akartam, hogy megint együtt legyünk! Tudom, hogy elhanyagoltalak titeket, de szeretném ebben a néhány hétben bepótolni az egészet. Remélem számíthatok rátok srácok.

- Azt tudod már mihez fogunk kezdeni ebben az üres házban? Haza ugyanis már nem mehetünk, mert a hó miatt járhatatlanok lettek az utak. Az is csoda, hogy idevergődtünk! - szólalt meg unott hangon Baekhyun, majd ásítás közben próbálta átkarolni a kissé megszeppent Joohyun - t, a lány azonban reflexszerűen  dobta vissza a fiú karját. 

- Nekem van egy javaslatom. A könyvben amit néhány napja olvastam, néhány angol férfi meg nő, azzal szórakoztatták el magukat, amíg várták a pestis járvány végét, hogy történeteket meséltek egymásnak. Nekünk pedig van annyi fantáziánk, hogy belevágjunk, vagy nem? - Chanyeol kérdésére, mindenki felkapta a fejét. Ez az ötlet nem is lenne olyan rossz. Hiszen valamivel mégis csak, el kell ütniük az idejüket.

- Én benne vagyok, feltéve, ha ti is! - Sehun körbetekintett a társaságon, akik egyetértően bólogattak. Így, hát neki is kezdték a történeteknek, amik, majd napokig, sőt akár hetekig is lázban tarthatják egymást.