15.rész Minden jó ha jó a vége (Befejező rész)

Egy év telt el a balul sikerült esküvő után és úgy tűnt az élet kezd visszaállni a normális kerékvágásba. Ji Woon, még mindig nem tette túl magát teljesen az áruláson, de Sora rávette, hogy járjon társaságba és ismerkedjen hozzávaló nőkkel és úgy tűnik ez be is vált, hiszen alig két hónapja alkot egy párt kórháza egyik ápolónőjével Irene - vel. Az amerikai származású koreai lány hamar az ujja köré csavarta a jóképű doktort. Hei Min úgy döntött, hogy végleg kiköltözik Amerikába Jeon - Guk - al együtt, akik szintén egy párt alkottak. Ráadásul, néhány hét múlva megszületik a közös gyermekük egy kislány. Ennek örömére hazalátogattak, hogy Szöulban születhessen meg a kislány. A csapat székhelyüket visszahelyezték Szöulba, ugyanis Kwan Jun - t szólította a munka így Sora is vele tartott édesanyja és húga társaságában. Sora számára boldogságot jelentett, hogy szülei úgy döntöttek adnak maguknak még egy esélyt, ezért a család újraegyesült. Sora azonban úgy döntött, hogy végre a saját lábára áll, ezért ideiglenesen Egy albérletben lakik. Noha Kwan Jun ezerszer kérte meg a lányt, ő mégsem akar még összeköltözést. Ennek ellenére, viszont sokszor járnak át a másikhoz, ez a nap is egy ilyen nap volt. A két fiatal Sora lakásán próbálták kipihenni az előző nap fáradalmait.

- Azt hiszem kezdem megszokni, hogy mindennap idejárok hozzád! - Kwan Jun megcirógatta a lány arcát, mire Sora ösztönösen dorombolni kezdett.

- Én meg imádom, hogy ilyen vadállat vagy az ágyban. Mindig is tudtam, hogy szexi vagy, de azt nem hogy ilyeneket tudsz! - nevetett Sora, majd apró puszikkal halmozta el a fiú mellkasát.

- Remélem nem készültél ma semmilyen programmal, ugyanis velem lesz találkozód méghozzá este. Lesz egy kis meglepetésem.

- Szeretem a meglepetéseket! Főleg ha te is benne vagy! - kacsintott Sora és magára kapta a köntösét, amit szorosan megkötött.

- Ennyire szégyenlős vagy? - hiszen egész éjszaka a testedet figyeltem, akkor még nem voltál ilyen prűd.

- Csak fázok és nem fogom mutogatni neked egész nap a melleimet, legeltetted már rajtuk a szemed épp elégszer! - duzzogott a lány, majd elindult, hogy reggelit készítsen. Kwan Jun is felöltözött, majd elindult munkába. Sora közben azon gondolkodott, mégis mit fog felvenni az estére. Kwan Junt ismerve, biztosan elfogja várni, hogy csinos és szexi legyen. Erre tökéletesen megfelelt, a világoskék hátul semmit sem takaró selyemruhája. Mielőtt felvette volna, áthívta barátnőjét, hogy ne legyen egyedül. Hei Min meg is érkezett, azonban nem egyedül Jeon Guk is vele tartott.

- Őt miért hoztad? - kérdezte Sora bosszúsan.

- Jönni akart. Azt mondta, hogy nem akarja, hogy pasik fogdossanak főleg így, hogy az ő gyerekét várom. Ugye nem haragszol rám Sora?

- Kellene, de nem tudok. Még szerencse, hogy Ji Woon talált magának egy lányt, különben nem hívtalak volna ide téged. Tényleg mennyi idő van még a szülésig?

- Az orvos azt mondta, hogy bármelyik nap megszülhetek. Guk egész állónap a nyakamba liheg, hogy mikor szülök már meg.

- Talán akkora nagy baj, ha érdekel hogy születik egy gyereket? - kérdezte meglepetten és felhúzta a szemöldökét. Jeon Guk mindig is kíváncsi fiú volt. Babaarcáról senki nem hitte volna el, hogy már egy 23 éves fiatal férfi áll előtte. Ő ezt szerette kihasználni. Az órák egyre gyorsabban pörögtek. Sora kicsinosította magát barátnője segítségével és készen állt, hogy Kwan Jun eljöjjön érte. Azonban nem számolt azzal, hogy Hei Min - nél bizony beindult a szülés.

- Azt hiszem elfolyt a magzatvíz! - kiáltott Hei Min, mire Jeon Guk és Sora, meglátták a tócsát a lány alatt.

- Oké most baj van! - motyogta Jeon Guk, mire Sora kérdőn nézett rá.

- Mégis mit csináltál Guk? - sziszegte a lány a fogai között.

- Nem hoztunk kocsit mert gyalog akartunk jönni. Szóval készíts elő mindent ami egy szüléshez kell, ugyanis ha a drága haverom nem ér ide 10 percen belül, akkor neked kell levezetned a szülést Sora

- Ez is csak velem történhetett meg! - Sora villámgyorsan küldött egy üzenetet barátjának, hogy siessen ahogy csak tud. Szerencsére a srác valóban hamar odaért.

- Mi történt kicsim? - rontott be az ajtón és meglátta a jajgató Hei Min - t.

- Ez történt! - sóhajtott a lány - Be tudnánk vinni őket a kórházba? A hülye haverod nem hozott kocsit és nem tudnak bemenni.

- Rendben van, de siessünk nehogy a kocsiban szüljön meg! - Jeon Guk a karjába kapta a lányt és már indultak is. Szerencsére hamar megérkeztek, Jeon Guk és Hei Min pedig bementek a szülőszobába.

- Remélem nem lesz semmi baja Hei Min - nek és a babának! - szomorkodott Sora és Kwan Jun mellkasára hajtotta a fejét.

- Úgy tűnik az este pocsékolás volt! - sóhajtott a fiú, majd a falat kezdte el bámulni.

- Ennyire komoly dologról lett volna szó?

- A kezdetet akartam megkérni, de most már teljesen felesleges. Köszönd a barátnődnek! - Kwan Jun elindult kifelé, de Sora mondata megállásra késztette.

- Azt hiszem terhes vagyok! - Kwan Jun hátratekintett, majd tágra nyílt szemekkel nézett a lányra - Vagyis mostanában sokszor voltam rosszul és késik is már egy hetet! - suttogta a lány, mire Kwan Jun odasietett hozzá, majd a karjába zárta a lányt.

- Kisbabám! - suttogta Kwan Jun, miközben a lány hasát kezdte el simogatni.

- Ez még nem biztos, de nagy a valószínűsége! Ugye nem fogsz magamra hagyni?

- Soha nem tudnálak magadra hagyni. Öt évet küzdöttem érted, már nem fogok meghátrálni! - Kwan Jun előkapott a zsebéből egy apró vörös dobozt, majd féltérdre ereszkedett Sora előtt. - Tudod már egyszer megkértem a kezdet, de megteszem újra. Kang Sora hozzám jössz feleségül?

- A legnagyobb örömmel! - Sora szája mosolyra húzódott, Kwan Jun pedig az ujjára húzta a gyűrűt. Mielőtt azonban megcsókolták volna egymást, Jeon Guk rohant ki az ajtón, az arcáról pedig sütött a boldogság.

- Megszületett? - kérdezte Sora, mire Jeon Guk csak boldogan bólintott.

- Haver úgy tűnik nem csak neked kell a közeljövőben két embert eltartanod! - mutatott Kwan Jun Sora hasára, mire a fiatalabb fiú elnevette magát.

- Szóval már te is? Bár ezen nem is csodálkozom annyit henteregtetek az elmúlt néhány hónapban, hogy csak idők kérdése volt! - mindhárman felnevettek, majd bementek a kórterembe, ahol Hei Min volt, a kicsi Haeseal - al együtt. Jeon Guk választotta neki a napsugár nevet. Sora és Kwan Jun neki is elújságolták a terhességet, Hei Min peig már azon gondolkodott, ha fiú lesz akkor neki szánja majd a lányát. A négy fiatal élete visszatért a rendes kerékvágásba és mind a négyen megkapták a boldog befejezést, hisz ahogyan a mondás is tartja: Minden jó, ha a vége jó!

14.rész Utolsó tőrdöfés

"Ha csupán egyetlen napig veled lehetnék, ha csupán egyetlen napig foghatnám a kezedet"

 Ji Hei Min - nél keresve sem lehetett volna boldogabb lányt találni. A diplomája után, ügyvédi végzettséget megszerző lány néhány óra múlva hivatalosan is Kang Ji Woon felesége lesz. A lány boldogsága határtalan volt. Legjobb barátnője, Sora készítette őt fel.

- Sora olyan boldog vagyok és annyira örülök, hogy te is elmondhatod ezt magadról!

- Igen valóban, mióta Kwan Jun meg én hivatalosan is egy pár vagyunk, az életemben minden csupa boldogság. Egyelőre még tervezünk előre semmit sem, majd meglátjuk mit hoz az élet.

- Nagyon drukkolok nektek, hogy sikerüljön. Figyelj nem baj, ha most egy kicsit egyedül akarok lenni? Tudod gondolkodni meg ilyesmi.

- Nem dehogyis. Én addig megnézem a bátyámat, hogyan áll. Még beszélünk sok szerencsét kislány! - megölelték egymást, majd Sora távozott a szobából. Hei Min egyedül maradt, ahogyan azt akarta. Végigsimította a kezét a csipkés anyagon, ami végigfutott a ruháján, kicsit játszadozott a hajával és nagyokat kacagott. Már régen elképzelte milyen lesz az esküvője.

- Még mindig neked a legszebb a nevetésed! - Hei Min mosolya az arcára fagyott, ahogy meghallotta a hangot... A hangot, amiről azt hitte soha többé nem hallhatja.

- Jeon Guk! - sóhajtott fel a lány, majd szembefordult a fiúval. Alaposan végigmérte és megjegyezte magának, hogy a fiú az elmúlt egy évben igencsak megférfiasodott. A vörös haját is hanyagolta, inkább feketére váltott, amitől az arca még férfiasabb lett. Egyszerű fekete inget viselt, aminek a felső gombjait szándékosan nem gombolta be, így a lánynak első számú látvány nyílt a fiú mellkasára.

- Nem gondoltam volna, hogy képes leszel férjhez menni! Mikor utoljára találkoztunk, még szó sem volt esküvőről.

- Kérlek ne csináld ezt! Én hozzá megyek Ji Woon - hoz és boldog leszek vele.

- Ezt akarod bemesélni magadnak? Már nem emlékszel milyen jó volt az együttlét velem? - Jeon Guk, hogy nyomatékosítsa magát, gyengéden cirógatni kezdte a lány arcát, mire Hei Min akár egy kölyök kismacska dorombolni kezdett. Tudta, hogy a fiú ezt akarta elérni, de nem parancsolhatott az ösztöneinek.

- Nem kéne itt lenned!

- Ahogyan neked sem. Hei Min gyere el velem. Bárhova elviszlek ahova csak akarod, csak gyere velem.

- Nem nem jó ötlet. Én férjhez megyek és ezt már eldöntöttem.

- Rendben van. De csak akkor megyek el, ha te mondod, hogy menjek el. Addig nem mozdulok, amíg el nem küldesz innen. Elég bátor vagy hozzá Ji Hei Min? - Hei Min jól tudta, hogy képtelen lenne elküldeni a fiút.

- Tudod, hogy az nem menne. Ezért kell magadtól elmenned. Ugye nem akarod, hogy olyat tegyek amit nem szeretnék?

- Tedd meg! Legyél újra a vadmacskám, mint aznap este! Annyira kívánlak, hogy legszívesebben most rád másznék. Ezért kell velem jönnöd! Tudom, hogy te is legalább annyira kívánsz engem, mint én téged!

- De mi lesz így Ji Woon - nal? Nagyon szomorú lesz és hibásnak fogom magamat érezni!

- Ne gondolj erre. Gondolj saját magadra! - He Min bólintott egyet, majd letépte a fátylát és a fiú segítségével, az ablakon keresztül távoztak. Hei Min tudta jól, hogy innen már nincs visszaút, de őt már csak a Jeon Guk iránt érzett vonzalma irányította semmi más.

****

Kang Sora idegesen várta barátnőjét. Rossz előérzet gyötörte. Csak remélni tudta, hogy Hei Min el fog jönni.

- Ne idegeskedj minden rendben lesz! - búgta a fülébe Kwan Jun, amitől Sora jobb kedvre derült.

- Ha ezt tovább csinálod nem fogok tudni megállni, úgyhogy ezt tartogasd estére! - mosolyodott el a lány, majd egy csókot nyomott a fiú szájára.

- Megpróbálom, de ez a ruha annyira szexin áll rajtad! - a kezeit végigsimította a lány vonalán, amitől Sora - ból kitört a nevetés. Azonban ez a nevetés alább maradt, mikor megkapta a barátnője üzenetét, miszerint mondja le az esküvőt, ő ugyanis már Amerika felé tart Jeon - Guk - al az oldalán. Sora idegesen a földhöz vágta a mobilját.

- Bébi mi történt? - kérdezte Kwan Jun, majd megsimogatta a lány vállát.

- Guk megtalálta és most kéz a kézben andalognak Amerika felé.

- Micsoda? Megyek és felhívom azt a hülye kölyköt! - Kwan Jun dühösen előkapta a mobilját, de Sora csendre intette.

- Túl késő. Hei Min már nem fog tisztán gondolkodni. Mégis, hogyan magyarázzam meg a bátyámnak, hogy a menyasszonya épp most lépett le egy másik pasival?

- Tessék? - kérdezte a háta mögött egy hang és tudta, hogy ki az.

- Sajnálom! - motyogta, majd gyengéden megfogta a lány kezét.

- Kivel lépett le? - kérdezte feszülten Ji Woon.

- Az már úgysem fontos. Sajnálom bátyus. Nagyot csalódtam Hei Min - ben. Nem gondoltam volna, hogy képes ilyenre.

- Ha visszajön beszélni akarok vele! Hazamegyek és otthon megvárom. Te mond meg neki, hogy komolyan el kell beszélgetnünk! - Ji Woon hátat fordított, Sora pedig nézte a bátya távolodó alakját. Tudta, hogy nem lesz könnyű neki felfognia a dolgokat, de remélte, hogy egyszer meg fogja majd emészteni.

13. Csók, csók és csók

"Ezért vagyunk tökéletesek egymásnak, sosem unjuk meg egymást és a hibáinkat"

 Sora fejében az elmúlt néhány napban, csak egy dolog lebegett és az a Kwan Jun - nal való csókja. Noha Yano már kijöhetett a kórházból, Sora továbbra sem volt nyugodt. Úgy érezte a szíve két felé szakad. Mindkét fiút szerette és képtelen lett volna dönteni közöttük. Yano látta, hogy a lány akit szeret kételkedik a saját érzéseiben. Nem akarta látni, hogy Sora szenved, így döntést kellett hoznia.

- Sora szeretnék veled nagyon komolyan beszélni!

- Mi történt? Figyelj Yano, ha azért van mert nem foglalkoztam veled, akkor nagyon sajnálom. Csak sok a munka, meg Hei Min is szeretne már esküvőt a bátyámmal.

- Inkább magaddal kellene foglalkoznod és azzal, amit Park Kwan Jun iránt érzel. Ha őt szereted, akkor nem kellene vele lenned inkább?

- Ne mondj ilyeneket! Hiszen a feleséged leszek és boldog leszek veled!

- Miért hitetsz el magaddal olyan dolgokat, amik nem igazak? Te őt szereted és ez nem fog megváltozni, akkor sem ha hozzám jössz.

- Akkor mit akarsz most tenni? - Sora nagyon nyugtalan volt és félt, hogy a fiú túl hamar fog lépni.

- Azt amit már akkor kellett volna, mikor rájöttem mit jelent neked Park Kwan Jun. Hagyom, hogy sikerüljön visszahódítania téged Sora. Megérdemled, hogy boldog legyél vele!

- Veled mi lesz? - kérdezte Sora, miközben a szemeiből kibuggyantak a könnyek.

- Ne aggódj miattam! Te inkább menj és keresd meg a lovagodat, ameddig nem késő rendben? - Sora bólintott egyet, Yano pedig szorosan magához ölelte a lányt. Bár a szíve szakadt meg a fiúért, tudta, hogy nem lenne mellette olyan boldog, mint Kwan Jun mellett. Miután elhúzódtak egymástól, Sora felkapta a táskáját, majd kisietett a lakásból. Miközben Kwan Jun állítólagos lakására sietett, felhívta barátnőjét, hogy neki is elmesélhesse, a legújabb fejleményeket.

- Na ne! Akkor mégis csak Kwan Junt választottad? - sikította Hei Min a telefonba, ami egy kicsit sértette Sora dobhártyáját.

- Igen Yano lemondott rólam, hogy együtt lehessek vele. Remélem, hogy nem túl késő ez már Hei Min.

- Hát persze, hogy nem. Csak mond meg neki, hogy vele akarsz lenni és kész. Nem olyan nagy dolog ez Sora.

- Igazad van. Most megyek és végre felvilágosítom arról, hogy mit is érzek iránta! - miután kinyomta a mobilt, elkezdett gyorsabb tempóra váltani, mígnem elérte azt a bizonyos szállodát. Azóta nem járt ott, mióta faképnél hagyta a fiút. Miután megérkezett, befutott, majd a szemeivel keresni kezdte a tízes számú szobát. Mikor megtalálta, felszaladt a lépcsőn, majd bekopogott a szoba ajtaján. Kwan Jun nyitott neki ajtót, aki kis híján hátast dobott a meglepődöttségtől.

- Sora te meg, hogy kerülsz ide?

- Tudni akartad mit érzek? Akkor most elmondom. Én még mindig szeretlek téged Park Kwan Jun! Egyáltalán nem érdekel, hogy ki voltál nekem a múltban, mert az már egy lezárt ügy. Nekem csak az számít, hogy most milyen szerepet kell betölts az életemben.

- Mit ajánlasz? - kérdezte Kwan Jun, miközben becsukta a lány mögött az ajtót.

- Mondjuk ez így megfelel? - Sora a fiú ajkára tapasztotta a sajátját, majd olyan szenvedéllyel csókolta, ahogyan addig még soha. A feszültség, ami az évek során felgyülemlett benne, most elszabadult és elárasztotta a lányt az a forróság, amit csak a fiú volt képes előhozni. Kwan Jun sem volt rest és abban a pillanatban, a kanapéra lökte a lányt és rávetette magát. Egyenesen a lány nyakára tapadt, majd gyengéd csókokkal halmozta el, egészen a lány válláig. Sora élvezte, hogy a fiú ennyire vehemens és mégis gyengéd tud lenni. Behunyta a szemét és átadta magát az élvezeteknek. Végre nem kellett tovább hordania az álarcot és átadhatta magát a szenvedélynek. Kwan Jun boldogságot hozott, a szabályokkal teli életébe és sikerült lázadót csinálnia, egy kemény ember óvatos lányából. Néhány órával később Sora, már Kwan Jun csupasz felsőtestén pihent és hallgatta a fiú lélegzetét.

- Sosem hittem volna, hogy egyszer újra itt kötök ki veled Sora - Jimin gyengéd csókot nyomott a lány homlokára.

- Ne beszéljünk a múltról! Éljünk a jelenben. Hiszen a múltat már nem lehet megváltoztatni, de a jelent igen.

- Még most is alig hiszem el, hogy itt vagy mellettem. Pedig olyan sok rosszat követettem már el.

- Azért tetted, mert össze voltál zavarodva, ahogyan én is. Amikor újra megláttalak téged az estélyen kitisztult a kép és rájöttem, hogy veled akarok lenni örökre.

- Ugye tudod, hogy az apám nem olyan jó ember, mint amilyennek kinézz? Ha egyszer hozzám akarnál jönni, ezt az egyet ne felejtsd el!

- nyugodj meg, nem érdekel az apád. Én magadért szeretlek téged Kwan Jun. A családunk elől úgyse menekülhetünk, de képesek vagyunk arra, hogy szembenézzünk velük. Te készen állsz rá?

- Ameddig veled lehetek, addig bármit megteszek! - Kwan Jun rámosolygott Sora - ra, majd folytatták ott, ahol az egészet abbahagyták.