11.rész Titkos szerelem?

"Egy tökéletes szerelemre vágyunk, ösztönből szeretni egymást!"

Ahogyan Kang So Ra szemtől szemben állt, Park Kwan Jun - nal, azt gondolta, hogy mennyire is buta volt, mikor úgy bedőlt a fiúnak. Hiszen tudhatta volna, hogy az ilyenek, csak a lányok ártatlanságára vágynak. A lány erősen szorította barátja kezét és igyekezett, nem elfutni, hanem egyszer és mindenkorra szembe nézzen a fiúval.

- Nem is gondoltam volna, hogy a cég ilyen fiatal nőket is alkalmaz! - So Ra nem hitt a fülének. A fiú ridegen beszélt róla és teljesen úgy tett, mintha ők ketten még csak nem is ismerték volna egymást.

- Én pedig nem gondoltam volna, hogy ilyen rövid memóriád van Jimin! - súgta oda a fiúnak gúnyosan So Ra, majd megigazította magán a ruháját, hogy dekoltázsa jobban látszódjon, így provokálja, a vele szemben álló fiút.

- Ha már ez a nagy bemutatkozások ideje, én is szeretném bemutatni a menyasszonyomat Hayamizu Yuri -t! - Ekkor a fiúhoz sétált, egy nála pár évvel idősebb, rövid fekete ruhát viselő szépség. Tehát ő lenne az a híres menyasszony? Úgy tűnik, hogy Jimin pontosabban Kwan Jun elég gyorsan elfelejtette azt, hogy mennyit ártott neki és már más ágyában vigasztalódik.

- Főnök, ne felejtsd el, hogy a jövő hónapban lesz az esküvőnk, szóval mindenképpen szabadnak kell lenned! - nevetett fel So Ra, miközben végig Jimin szemeibe nézett. Látta, hogy a fiú szemei összeszűkültek és ezt ő nagyon is élvezte.

- Akkor mi lenne, ha innánk valamit? - vetette fel a kérdést Yano, So Ra, mosolya pedig az arcára fagyott. Még csak az hiányozna, hogy órákat töltsön el egy olyan ember társaságában, aki megfosztotta őt, az ártatlanságától.

- Remek ötlet! Így kicsit jobban megismerhetem, a cég alkalmazottjait, akikkel hosszabb időket kell majd eltöltenem! - Kwan Jun, gyengéden végigsimította a karját a mellette ácsorgó nőn, majd egy gyengéd csókot nyomott a vállára.

- Yano, nem alkalmazott, tehát semmi értelme nem lenne az ismerkedésnek, tekintve, hogy az úrnak csak a főnökkel van beszélni valója! Igazam van édesem? - rebegtette meg a szempilláit So Ra, majd érzéki pillantásokat vetett Yano - ra, ami meglepte a férfit.

- Igazad van, de nem hagyhatjuk ki. Toru mérges lenne és azt te sem akarod szépségem! - Yano a két kezébe vette So Ra arcát, majd érzékien megcsókolta. A lány közben lopva Kwan Jun - ra nézett, aki ökölbe szorított kézzel figyelte a csókváltásukat.

- Akkor mehetnénk végre! - szólalt meg Kwan Jun ismét, megzavarva ezzel az andalgó párocskát. So Ra össze szűkült szemekkel meredt rá, a fiúra, aki pedig csak mosolygott a lányon. So Ra belekarolt Yano - ba, majd mind az öten asztalhoz ültek. A hangulat feszült volt, noha csak So Ra és Kwan Jun tudta ennek a pontos okát.

- Nos akkor igyunk, a szerződésre, amit kötöttetek! - emelte fel a poharát Yuri - majd elmosolyodott. A többiek követték a példájukat, majd összekoccintották a poharaikat.

- Remélem, hamar megszokod majd a céget és a tempót amit diktálunk! - Toru Kwan Jun felé nézett, aki csak bólintott egyet, miközben végig So Ra dekoltázsát bámulta, amit Yano is észrevett.

- Nem kellene ilyen feltűnően a menyasszonyomat bámulnod, miközben a te menyasszonyod ott ül közvetlenül melletted!

- Neked pedig jobban kellene figyelned, hogy a menyasszonyod még mit vesz fel, ha csak nem akarod, hogy a végén még megerőszakolják őt! - erre a kijelentésre, So Ra idegei végképp felmondták a szolgálatot, majd a maradék pezsgője, egyenesen a fiú arcára landolt.

- Nem mindenki olyan mint te! Még mindig csak a bajt tudod keverni, So bJimin vagy Park Kwan Jun hívjanak bárhogyan is, még mindig ugyanaz vagy, mint régen! - So Ra felkapta a táskáját, majd igyekezett kifelé, azonban Kwan Jun végig a nyomában volt.

- Állj már meg! - rántotta magához a dühös és ideges So Ra -t Kwan Jun, majd a falhoz nyomta a lányt.

- Miért tűntél már fel megint? Nem okoztál még nekem így is elég problémát? Vedd már le rólam a mocskos kezeidet! - So Ra igyekezett kiszabadulni, de a fiú sokkal erősebb volt nála.

- Hát nem fogtad még fel, hogy mennyire bolondulok érted? Hogy amint újra megláttalak, csak az járt a fejemben, hogy ott helyben megcsókoltalak volna? Hogy annyira dühös lettem, amikor láttam, hogy az a másik csókol téged?

- Sajnálom, de te voltál az aki mindent elszúrt, szóval fogd fel, hogy nem lesz köztünk semmi, én ugyanis férjhez fogok menni és ahogy látom már te is megtaláltad az új hálótársadat!

- Igen tény, hogy jó üzletet csináltam, az eljegyzésből, de érzelmeket nem kötöttem ehhez a nőhöz. Az egyetlen, aki számít most, az te vagy és senki más. Miért nem fogod már fel végre?

- Hiszen még csak nem is ismerlek téged! Csak annyit tudok rólad, hogy te voltál az, aki megerőszakolt és elvette az ártatlanságomat.

- Arról az ártatlanságról beszélsz, amit 16 éves korodban adtál nekem? Azt sosem mocskoltam be. Ha szűz lettél volna, akkor nem tettem volna meg, de muszáj volt felidéznem azt az éjszakát!

- Te meg miről beszélsz? - kérdezte So Ra elhaló hangom, mire Kwan Jun csak az ajkaira tapasztotta a sajátját, így hallgattatva el a lányt. So Ra, teljesen kővé dermedve hagyta, hogy ismét átjárja őt az a kellemes borzongást, amit a fiú első csókja okozott neki. Talán a félelem, vagy a kíváncsiság volt az, amit ott tartotta őt, de bármelyik is volt, So Ra biztos volt benne, hogy ez a sors keze. A tenyere a fiú hátára vándorolt és viszonozta a csókot. Kwan Jun, a karjaiba kapta a lányt, majd úgy rohant fel vele az emeletre.

- Tegyél le? Hova a fenébe viszel, - kérdezte So Ra, miközben igyekezett elérni, hogy a fiú végre letegye őt a szilárd talajra.

- Arra a helyre, ahol végre nőt csinálok belőled! - miután felértek az emeletre, Kwan Jun elfordította a kulcsot az egyik ajtóban, majd anélkül, hogy villanyt kapcsolta volna, az ágyra dobta a lányt.

- Mi van, ha azt mondom nem akarom, hogy újra megtedd?

- Akkor hazudsz, vagy csak gyáva vagy! Nem akarod újra érzeni a csókomat? - lehelte Kwan Jun a lány fülébe, So Ra pedig, megborzongott Kwan Jun, fogta, majd kigombolta a gombokat az ingén és a lány fölé hajolt.

- Ezt nem fogom élvezni! - So Ra elkapta a fiú nyakát, majd az ajkaira tapadt. A borzongás továbbra is megmaradt, de fűtötte őt a szenvedély és az sem zavarta, hogy a fiú nem volt gyengéd vele. Nem érezte a fájdalomérzetet, épp ellenkezőleg. Ahogyan a fiú egyre lejjebb került, So Ra minduntalan, csak tűrte. Egy idő után azonban nem bírtam tovább, majd felült az ágyban.

- Nekem ez nem megy! Nem tesz boldoggá ez. Azt gondoltam, hogy még mindig szeretlek, de most rájöttem, hogy ez csak szenvedélyből történt meg, nem szerelemből. Szerintem adnod kellene magadnak egy kis időt és ha lecsillapodsz, akkor majd beszélgetünk értelmes emberek módjára! - So Ra magára kapta a ruháját, majd a magassarkújába belebújva, otthagyta a teljesen ledöbbent Kwan Junt, a szobában. Gyorsan megigazította a haját, majd elindult, hogy megkeresse a vőlegényét, aki már biztosan várta őt. Mikor lement, a teremben kitört a káosz és mindenki orvosért kiáltott. So ra -t, nyugtalanító érzés fogta el.

- So Ra siess gyorsan! - kiabált neki főnöke felesége Sakura, a lány pedig engedelmesen fejet hajtva, követte a nőt, egészen az utcára. Ott azonban borzalmas képet látott maga előtt. Szerelme egy autó előtt feküdt, a homlokáról, pedig folyt le a vér. So Ra ereiben megfagyott vér.

- Mi történt? - kérdezte elhalt hangon, miközben odasietett barátjához és a fiút fejét, óvatosan az ölébe fektette.

- Hallotta, hogy Park Kwan Jun azt mondta neked, hogy bolondul érted és mérges lett, aztán el akart menni, de nem figyelt és elütötte őt egy autó. Ne aggódj, a mentők mindjárt itt lesznek.

- Már, hogyne aggódnék? Hiszen mégis csak az a személy fekszik itt, akihez hozzá akartam menni! Miattam van ez az egész! Miért mindig velem történnek rossz dolgok? - fakadt sírva a lány, majd óvatosan megcsókolta, az ölében fekvő eszméletlen fiú arcát.