So Jimin, élete az utóbbi egy hónapban, a titkolózásról szólt. A fiú, aki eddig mindig igazi férfiként viselkedett, kivétel nélkül csak öltönyt és inget hordott, egy hónap leforgása alatt lett, egy mocskos szájú bőrszerkós rossz fiúvá. Mindezt csupán egyetlen személy miatt. A fiú apja jobbnak látta, ha inkognitóban próbálja előkeríteni egykori szerelmét. Való igaz akkor még mindketten, az általános iskola padjait koptatták és még semmit sem értettek a világból. Hiszen melyik 12 éves értené meg mi folyik körülötte? Jimin a maga 23 évével nem különösebben mondható felnőttnek, mégis úgy kellett eddig viselkednie, mint egy érett és céltudatos férfi. Apja hatalmasra duzzadt vagyonát fogja majd örökölni, nem beszélve arról, hogy az apjának az egész országra terjedő befolyása van, ráadásképpen maga az elnök vette őt pártfogásába. Na igen szerencsés az ember, ha az apja magának az elnöknek dolgozik. A nagy kérdés csak az volt, hogyan fogja ő eljátszani a rossz fiút, mikor a légynek sem tudna ártani? Mi sem egyszerűbb, csak bevonják, az egészbe a rendőrséget, a 6 testőrből legjobb barátokat faragnak, Jimin pedig ezentúl, egy hírhedt maffia család legidősebb tagja, tele priuszokkal és hasonló csoda klassz dolgokkal. Bár az egész a fiú agyára ment, mégis képes volt belemenni, pedig tudta jól, hogy erre rámehet, az amúgy fényes hírneve.
- Hé Jimin, komolyan ezért a lányért jöttünk ide? - bökte őt oldalba a legjobb barátjának kikiáltott Jeon Jeong Guk, vagy becenevén JungKook.
- Már hogy jöttünk volna ide pont miatta? Csak nézz rá, egy nyamvadt pillantást sem érdemelne. - Azonban Jimin magát árulta el, mikor le sem bírta venni szemét, a lányról. Hosszú és fekete haj, igéző szempár, fehér bőr. Pontosan olyan volt, mint a fényképeken. Jimin valahányszor ránézett arra az egyetlen képre, rögtön ez a lány ugrott be neki. Pedig még csak nem is ismeri a lányt. Az egyetlen gond az, hogy túlságosan hasonlít ez a lány, az ő szerelmére. Akivel gyermekként együtt játszottak, megfeledkezve arról, hogy kicsodák az apáik. Mindig is tudta, hogy az a lány lesz majd egyszer a felesége és vele akarja leélni az életét.
- Ha nem miatta jöttünk ide, akkor mégis miért bámulod őt annyira?
- Mert egy nő. Tudod milyen vagyok, imádom, ha nők vannak a közelemben.
- Nocsak főnök, kezdesz belejönni a szerepedbe! - nevetett fel a barátja, mire ő igen erősen oldalba lökte.
- Itt te a haverom vagy, nem pedig az egyik alkalmazottja, az apámnak megértetted? Ameddig tart az álcázás, addig csak Jimin vagyok, nem beszélhetsz a kilétemről megértetted?
- Igenis Jimin! - az utolsó szót, vagyis a nevét, olyan gúnyosan ejtette ki, hogy az már sértette, az önbecsülését, ami igen sok volt neki. Ritkán lehetett őt kihozni a sodrából. Jaj, volt annak, aki mégis megpróbálkozott vele. Gyerekként is próbált türelmes lenni, és mivel, akkor még nem volt testvére, ez többé kevésbé sikerült is neki. Persze mint minden kisgyerek, ő is kikönyörgött szüleitől ezt azt, de mivel szigorban nevelkedett fel, ezért pontosan tudta, mit kaphat meg és mit nem. Ezért nem kaphatott jogosítványt, nem ihatott a kelleténél többet és nem menekülhetett a drogokba, a szerelmi bánata után. Egyszóval, szöges ellentéte volt a mostani személyiségének. Ő maga is megdöbbent, mikor kisétált, a butikból, egy bőrdzsekiben, és szűk farmerben. Egyedül, a sötét barna haja és megszégyenítően csodás barna szempárja maradt a régi. Ahogyan ott állt feszengve a szekrénysorok előtt, sokkal inkább hasonlított egy rémült kisfiúra, mint sem egy vad és zabolázhatatlan fiatalra. Azonban még a feszengés sem tántorította el őt attól, hogy szemezni tudjon, a vele szemben álló barna hajú lánnyal. Látott a szemében, valamit ami igencsak megfogta. A lány, a szemeit végig rajta tartotta, mintha Jimin pillantása teljesen megbabonázta volna. Ennek az igazán mély, szavak nélküli pillanatnak, a csengő hangja vetett véget. Már pontosan tudta mi fog jönni. A terv épp most fog elkezdődni.
- Főnök őt kell követnünk! - biccentett, az egyik rendőr a lány felé, akivel Jimin az imént, igen bensőséges kapcsolatba került. Ő csak bólintott egyet, majd a hét fiú elindult a lány mögött. Igyekeztek tisztes távolságba lenni tőle, nehogy azt higgye követik őt. A folyosó hosszú volt, a fiúk pedig úgy érezték, soha nem lesz vége az útnak. Jimin maga mellé pillantott, azonban JungKook nem volt mellette. Hátra tekintett és látta, hogy barátja éppen egy lánnyal cseverészik. Mérgesen fogta magát, és barátja után eredt.
- Tehát azt mondod a neved Hei Min? Varázslatos kislány vagy ugye tudod? - JungKook elővette, azt az igazán csábos mosolyát, és látni lehetett, hogy a Hei Min névre hallgató lány, vevő a fiú társaságára. Jimint nagyon bosszantotta, hogy ameddig ő azon izgul, mi fog kisülni a tervéből, addig barátja kellemesen elcseverészik, az útjába akadó lányokkal. Miért nem tud ő is ugyanannyi érdeklődést mutatni? Jimin már csak néhány lépésre volt a fiútól. Elkapta annak kabátját, majd maga felé húzta, és a tarkójánál fogva vonszolta őt maga után.
- Nem buliban vagyunk remélem felfogtad! Ha nem, akkor megmondhatom apámnak, hogy hajítson ki téged! - a tekintetével, szinte fel tudta volna nyársalni, a mellette lévő fiút. Azonban nem volt ideje arra, hogy rendesen számon kérje a fiút, mert a lány, már kezdett eltűnni a szemük elől. Sietniük kellett, hogy utolérjék. Szerencséjükre, sikerült tartaniuk a lépést és megérkeztek a kilences számú terem elé.Az ajtó előtt azonban megálltak és megvárták, míg a felbérelt rendőrök is megérkeznek. Jimin rendkívül ideges volt. Próbálta észrevétlenül tördelni ujjait, hogy leplezze, mennyire izgatott. Most először jár iskolában. Magántanuló lévén, nem tudta, mit mondjon vagy tegyen. Fiatalokat általában, csak az apja által rendezett partikon láthatott, de bensőséges kapcsolatba egyikkel sem került. Miután a rendőrök is megérkeztek, Jimin lenyomta az ajtó kilincsét, majd egyesével beléptek az ajtón. Mielőtt a tanárnő, beszédre nyitotta volna a száját, Jimin egyszerűen fogta magát, és a leghátsó padhoz sétált, majd leült az egyik székre, a fejére húzta kabátjának kapucniját és próbált minél észrevétlenebb lenni. A közelében ülő fiúk és lányok mind sugdolózni kezdtek, őt viszont ez egyáltalán nem zavarta. Mit számít mit mondanak mások? Azt gondolnak róla, amit csak akarnak, őt igazán nem zavarja. Egy mondat viszont, akaratlanul is megcsapta a fülét.
- Az ilyen emberek mint például ő sosem lesznek boldogok! - a hang irányába fordult és meglátta a lányt. A lányt, aki néhány perce még szinte elolvadt a pillantásában. Azt gondolta, hogy biztos jó ember lehet, de kiderült ő sem különbözik, a többi gazdag lánytól. Ő is lenézi azokat, akik nem olyan elitek, mint ő. Pedig ha tudná az igazságot, biztosan kétszer is meggondolja mit mondjon legközelebb. Felállt a helyéről, a székét arrébb rúgta, majd elindult a lány felé. Nem engedhette, hogy csak úgy szórakozzanak vele. Hiszen ő most, nem egy ismert ember fia, hanem egy maffia hálózat örököse.
- Legközelebb úgy mond, hogy más is halhassa kis anyám! - csapott egyet a lány padjára, mire az összerezzent.
- Sajnálom, nem akartalak megbántani. Csak te nem vagy ebbe az iskolába való. Látszik rajtad, hogy vad és durva vagy.
- Talán borító alapján ítéled meg a könyvet is, mint engem a külsőm alapján? Fogalmad sincsen róla, hogy ki vagyok. Ha igazán tudni akarod, akkor megmutatom - Jimin elkapta a lány csuklóját, felhúzta a székéről és kirángatta őt a folyosóra. Nem érdekelte, hogy mindenki őket bámulja, csak meg akarta mutatni ennek a lánynak, hogy nem minden az aminek látszik.
- Engedj el kérlek! - kiáltotta a lány és próbálta kihúzni a kezét a fiú szorításából.
- Ne hisztizz, különben egy csap alá nyomom a fejedet. Nem foglak bántani, ugyan miért tenném? Lehet, hogy nem vagyok ma született bárány, de lányokat sosem bántanék.
- Akkor mégis miért rángattál ki a teremből?
- Csak szeretnék elbeszélgetni veled, a teremben kiejtett mondatomon, miszerint sosem leszek boldog. Közölném veled, hogy igenis boldog vagyok. A szüleim megadnak nekem mindent, nem szenvedek hiányt semmiben. Igaz néhány balhéban benne voltam, de az senkit sem érdekel.
- Az én apám rendőr, szóval engem igenis érdekel. Miért voltál börtönben a barátaiddal?
- Mindent a maga idejében. Már feleslege lenne visszamennünk, szóval haza viszlek. A haverjaim még úgyis unják magukat a teremben.
- Nem kerülsz bajba emiatt? Hiszen mégis csak kiszöktél óráról? Ráadásul az apám teljesen ki fog akadni, amiért nem voltam bent az óra végéig.
- Most mit nyafogsz? Örülj neki, hogy egyáltalán felajánlottam, hogy hazakísérlek!
- Rendben van, de ha megpróbálsz erőszakoskodni velem, akkor lecsukatlak!
- Az előbb mondtam, hogy nem bántok lányokat. Mit nem lehet ezen érteni?
- Csak menjünk és érjünk is haza minél előbb. Az apám nem szereti, ha csak egy percet is kések - Jimin és a számára ismeretlen lány elindultak a terepjáró felé, ami a fiúkat szállította az iskolához. Miután mindketten beszálltak, el is indultak a Kang rezidencia felé. A lány egész úton egy szót sem szólt. Jimin tudta, hogy biztos halálra rémítette a lányt, de mégis mi mást tehetett volna? Nem szabadott kiesnie a szerepéből. Az út nem volt túl hosszú, ilyenkor még a forgalom nem túl nagy, ráadásul a lány sem lakott túl messze. Jimin látásból már ismerte a házát, többször haladt már el mellette, mikor erre felé volt dolga. Az apja is rengeteget mesélt már a családról. Miután megérkeztek, Jimin kiszállt és kinyitotta az ajtót a lánynak.
- Remélem élvezte az utat kisasszony!
- Köszönöm, hogy hazahoztál. Még egyszer sajnálom, amit az osztályban mondtam. Túl hamar hozok ítéletet mások felett, még ha nem is ismerem az illetőt. Remélem nem haragszol már rám.
- Fátylat rá. Ha gondolod legközelebb is hazakísérhetlek. Öröm volt a veled való utazás.
- Ez nem lehetséges. Az apám úgyse menne bele, hogy egy vad idegen kísérgessen haza. Jobb szereti, ha a sofőrünk visz és hoz is haza engem - Jimin bólintott egyet, majd visszaült az autójába. Még el kellett intéznie valami fontosat, mielőtt hazament volna. Elég volt neki ennyi mára. A kocsiban levette a dzsekijét, felvette a napszemüvegét és már indult is. Igaz nem gyakran ment magához az elnökhöz, mert nem szerette zavarni a munkájában, de ez most kivételnek számított. Beszélni kellett vele, hogy a terv a lehető legjobban halad. Remélte, hogy büszke lesz rá, hiszen elég nehéz egy gazdag és befolyásos embernek mint ő eljátszani, hogy gonosz vad és agresszív. Az egyórás út végén, leparkolta az autót és egyenesen az elnök irodája felé ment.
- Uram csak, hogy végre megjött! Az elnök úr már nagyon várta magát - köszöntötte az elnök titkára, majd betessékelte a fiút.
- Szóval megjöttél! Hallom tökéletesen sikerült elsajátítanod a szerepet, amit kitaláltunk neked. Ennél büszkébb, már nem is lehetnék rád drága fiam!
- Köszönöm apám! Nehéz volt a magamévá tennem a szerepet, de sikerült ahogyan azt eltervezted. Kang So Ra a tenyeremből fog enni, csak idők kérdése. Nehéz volt eltitkolnom előtte, hogy ki vagyok, de biztos vagyok benne, hogy egy életre megjegyezte a nevemet. Vagyis So Jimin nevét biztosan.
- Büszke vagyok rád. Kang So Ra nem menekülhet a végzetet elől! A szülei hiába bújtatták el, én mindig elérem amit akarok.
- Ha nincs más, akkor én mennék is. Szeretnék lepihenni, mert kifárasztott a ami nap - Jimin fejet hajtott az elnök előtt, majd elhagyta a termet. A terve úgy vette kezdetét ahogyan azt remélte. Kang So Ra még nem tudja, hogy kivel is áll szemben, de ahogyan azt egyszer elmondta már neki, hamarosan mindenre fény fog derülni. Majd ha eljön az ideje....
- Főnök őt kell követnünk! - biccentett, az egyik rendőr a lány felé, akivel Jimin az imént, igen bensőséges kapcsolatba került. Ő csak bólintott egyet, majd a hét fiú elindult a lány mögött. Igyekeztek tisztes távolságba lenni tőle, nehogy azt higgye követik őt. A folyosó hosszú volt, a fiúk pedig úgy érezték, soha nem lesz vége az útnak. Jimin maga mellé pillantott, azonban JungKook nem volt mellette. Hátra tekintett és látta, hogy barátja éppen egy lánnyal cseverészik. Mérgesen fogta magát, és barátja után eredt.
- Tehát azt mondod a neved Hei Min? Varázslatos kislány vagy ugye tudod? - JungKook elővette, azt az igazán csábos mosolyát, és látni lehetett, hogy a Hei Min névre hallgató lány, vevő a fiú társaságára. Jimint nagyon bosszantotta, hogy ameddig ő azon izgul, mi fog kisülni a tervéből, addig barátja kellemesen elcseverészik, az útjába akadó lányokkal. Miért nem tud ő is ugyanannyi érdeklődést mutatni? Jimin már csak néhány lépésre volt a fiútól. Elkapta annak kabátját, majd maga felé húzta, és a tarkójánál fogva vonszolta őt maga után.
- Nem buliban vagyunk remélem felfogtad! Ha nem, akkor megmondhatom apámnak, hogy hajítson ki téged! - a tekintetével, szinte fel tudta volna nyársalni, a mellette lévő fiút. Azonban nem volt ideje arra, hogy rendesen számon kérje a fiút, mert a lány, már kezdett eltűnni a szemük elől. Sietniük kellett, hogy utolérjék. Szerencséjükre, sikerült tartaniuk a lépést és megérkeztek a kilences számú terem elé.Az ajtó előtt azonban megálltak és megvárták, míg a felbérelt rendőrök is megérkeznek. Jimin rendkívül ideges volt. Próbálta észrevétlenül tördelni ujjait, hogy leplezze, mennyire izgatott. Most először jár iskolában. Magántanuló lévén, nem tudta, mit mondjon vagy tegyen. Fiatalokat általában, csak az apja által rendezett partikon láthatott, de bensőséges kapcsolatba egyikkel sem került. Miután a rendőrök is megérkeztek, Jimin lenyomta az ajtó kilincsét, majd egyesével beléptek az ajtón. Mielőtt a tanárnő, beszédre nyitotta volna a száját, Jimin egyszerűen fogta magát, és a leghátsó padhoz sétált, majd leült az egyik székre, a fejére húzta kabátjának kapucniját és próbált minél észrevétlenebb lenni. A közelében ülő fiúk és lányok mind sugdolózni kezdtek, őt viszont ez egyáltalán nem zavarta. Mit számít mit mondanak mások? Azt gondolnak róla, amit csak akarnak, őt igazán nem zavarja. Egy mondat viszont, akaratlanul is megcsapta a fülét.
- Az ilyen emberek mint például ő sosem lesznek boldogok! - a hang irányába fordult és meglátta a lányt. A lányt, aki néhány perce még szinte elolvadt a pillantásában. Azt gondolta, hogy biztos jó ember lehet, de kiderült ő sem különbözik, a többi gazdag lánytól. Ő is lenézi azokat, akik nem olyan elitek, mint ő. Pedig ha tudná az igazságot, biztosan kétszer is meggondolja mit mondjon legközelebb. Felállt a helyéről, a székét arrébb rúgta, majd elindult a lány felé. Nem engedhette, hogy csak úgy szórakozzanak vele. Hiszen ő most, nem egy ismert ember fia, hanem egy maffia hálózat örököse.
- Legközelebb úgy mond, hogy más is halhassa kis anyám! - csapott egyet a lány padjára, mire az összerezzent.
- Sajnálom, nem akartalak megbántani. Csak te nem vagy ebbe az iskolába való. Látszik rajtad, hogy vad és durva vagy.
- Talán borító alapján ítéled meg a könyvet is, mint engem a külsőm alapján? Fogalmad sincsen róla, hogy ki vagyok. Ha igazán tudni akarod, akkor megmutatom - Jimin elkapta a lány csuklóját, felhúzta a székéről és kirángatta őt a folyosóra. Nem érdekelte, hogy mindenki őket bámulja, csak meg akarta mutatni ennek a lánynak, hogy nem minden az aminek látszik.
- Engedj el kérlek! - kiáltotta a lány és próbálta kihúzni a kezét a fiú szorításából.
- Ne hisztizz, különben egy csap alá nyomom a fejedet. Nem foglak bántani, ugyan miért tenném? Lehet, hogy nem vagyok ma született bárány, de lányokat sosem bántanék.
- Akkor mégis miért rángattál ki a teremből?
- Csak szeretnék elbeszélgetni veled, a teremben kiejtett mondatomon, miszerint sosem leszek boldog. Közölném veled, hogy igenis boldog vagyok. A szüleim megadnak nekem mindent, nem szenvedek hiányt semmiben. Igaz néhány balhéban benne voltam, de az senkit sem érdekel.
- Az én apám rendőr, szóval engem igenis érdekel. Miért voltál börtönben a barátaiddal?
- Mindent a maga idejében. Már feleslege lenne visszamennünk, szóval haza viszlek. A haverjaim még úgyis unják magukat a teremben.
- Nem kerülsz bajba emiatt? Hiszen mégis csak kiszöktél óráról? Ráadásul az apám teljesen ki fog akadni, amiért nem voltam bent az óra végéig.
- Most mit nyafogsz? Örülj neki, hogy egyáltalán felajánlottam, hogy hazakísérlek!
- Rendben van, de ha megpróbálsz erőszakoskodni velem, akkor lecsukatlak!
- Az előbb mondtam, hogy nem bántok lányokat. Mit nem lehet ezen érteni?
- Csak menjünk és érjünk is haza minél előbb. Az apám nem szereti, ha csak egy percet is kések - Jimin és a számára ismeretlen lány elindultak a terepjáró felé, ami a fiúkat szállította az iskolához. Miután mindketten beszálltak, el is indultak a Kang rezidencia felé. A lány egész úton egy szót sem szólt. Jimin tudta, hogy biztos halálra rémítette a lányt, de mégis mi mást tehetett volna? Nem szabadott kiesnie a szerepéből. Az út nem volt túl hosszú, ilyenkor még a forgalom nem túl nagy, ráadásul a lány sem lakott túl messze. Jimin látásból már ismerte a házát, többször haladt már el mellette, mikor erre felé volt dolga. Az apja is rengeteget mesélt már a családról. Miután megérkeztek, Jimin kiszállt és kinyitotta az ajtót a lánynak.
- Remélem élvezte az utat kisasszony!
- Köszönöm, hogy hazahoztál. Még egyszer sajnálom, amit az osztályban mondtam. Túl hamar hozok ítéletet mások felett, még ha nem is ismerem az illetőt. Remélem nem haragszol már rám.
- Fátylat rá. Ha gondolod legközelebb is hazakísérhetlek. Öröm volt a veled való utazás.
- Ez nem lehetséges. Az apám úgyse menne bele, hogy egy vad idegen kísérgessen haza. Jobb szereti, ha a sofőrünk visz és hoz is haza engem - Jimin bólintott egyet, majd visszaült az autójába. Még el kellett intéznie valami fontosat, mielőtt hazament volna. Elég volt neki ennyi mára. A kocsiban levette a dzsekijét, felvette a napszemüvegét és már indult is. Igaz nem gyakran ment magához az elnökhöz, mert nem szerette zavarni a munkájában, de ez most kivételnek számított. Beszélni kellett vele, hogy a terv a lehető legjobban halad. Remélte, hogy büszke lesz rá, hiszen elég nehéz egy gazdag és befolyásos embernek mint ő eljátszani, hogy gonosz vad és agresszív. Az egyórás út végén, leparkolta az autót és egyenesen az elnök irodája felé ment.
- Uram csak, hogy végre megjött! Az elnök úr már nagyon várta magát - köszöntötte az elnök titkára, majd betessékelte a fiút.
- Szóval megjöttél! Hallom tökéletesen sikerült elsajátítanod a szerepet, amit kitaláltunk neked. Ennél büszkébb, már nem is lehetnék rád drága fiam!
- Köszönöm apám! Nehéz volt a magamévá tennem a szerepet, de sikerült ahogyan azt eltervezted. Kang So Ra a tenyeremből fog enni, csak idők kérdése. Nehéz volt eltitkolnom előtte, hogy ki vagyok, de biztos vagyok benne, hogy egy életre megjegyezte a nevemet. Vagyis So Jimin nevét biztosan.
- Büszke vagyok rád. Kang So Ra nem menekülhet a végzetet elől! A szülei hiába bújtatták el, én mindig elérem amit akarok.
- Ha nincs más, akkor én mennék is. Szeretnék lepihenni, mert kifárasztott a ami nap - Jimin fejet hajtott az elnök előtt, majd elhagyta a termet. A terve úgy vette kezdetét ahogyan azt remélte. Kang So Ra még nem tudja, hogy kivel is áll szemben, de ahogyan azt egyszer elmondta már neki, hamarosan mindenre fény fog derülni. Majd ha eljön az ideje....
