12.rész Újabb búcsúzkodás?

"A szeretlek szó, már csak az emlékeinkben él"

A lámpa fénye lassan pislákolt, a Tokiói kórházban. So Ra el sem engedte szerelme kezét és lélegzet visszafojtva várta, hogy a fiú végre magához térjen. Nagy volt a bűntudata, hiszen mégis csak az ő hibája volt, hogy engedett Park Kwan Jun csábításának. Ráadásul, amit tegnap megtudott róla, az szíven ütötte. Nem is tudta felfogni, hogy ez a bizonyos fiú, döntő szerepet játszott, életének abban a szakaszában, amire ő sehogy sem emlékszik. Azt meg végképp nem tudta elhinni, hogy akkor őt szerette és készült hozzá menni. Vajon mi oka volt ezt eltitkolni előle? Talán nem volt joga tudni erről az egészről? Végtére is ez már teljesen lényegtelen dolog. So Ra ugyanis nem emlékszik, hogy mennyire szerette és jobb ha ez így is marad. Yano végre elkezdte kinyitni a szemét, ezért minden gondolkodását a fiúnak szentelte.

- Na végre, csak hogy felébredtél! Nagyon aggódtam már miattad! - So Ra szeméből, egy könnycsepp gördült végig az arcán, amit Yano egy könnyed mozdulattal, le is törölt.

- Hagyd abba a sírást! Hányszor mondtam már neked, hogy nem áll jól a sírás?

- Most ne akarj viccelődni velem! Nagyon aggódtam miattad!

- Egyébként végül is mi lett az elnök fiával? Lefeküdtél vele? Láttam, hogy egész végig rád meresztette a szemeit.

- Nem feküdtem le vele. Tudod, régen ő volt a szerelmem, de én erre nem emlékszek és nem is szeretnék. Én már újra tudtam kezdeni veled, remélem ő is képes lesz rá.

- Tehát, akkor nem tervezed azt, hogy vele maradsz?

- Már, hogy maradnék vele? Hiszen össze sem jöttünk. Különben is túl fontos vagy nekem ahhoz, hogy elveszítselek - So Ra rá mosolygott a fiúra, majd gyengéden megcsókolta. Jól tudta, hogy ezt ,ár nem fogja megbánni. Ő már tovább tudott lépni és csak remélni tudta, hogy Kwan Jun is képes lesz erre. 

Másnap So Ra, miután megbizonyosodott arról, hogy barátja fel fog épülni, úgy döntött hazamegy pihenni. Tegnap este egy szemhunyásnyit sem aludt. Yano hiába ismételgette a lánynak, hogy semmi baja sincs és nyugodtan hazamehet, So Ra egy tapodtat se mozdult mellőle. Otthon So Ra igyekezett a pihenésre koncentrálni, de alig aludt egy órát, máris kopogtattak. So Ra megdörzsölte a szemét, majd kinyitotta az ajtót. Meglepetésére az ajtó előtt Park Kwan Junt találta, a kezében egy csokor rózsával.
- Te meg mit keresel itt? - kérdezte, miközben tekintetét le sem vette, a fiú kezében lévő virágokról.
- Azt mondtad, hogy ha lenyugodtam beszélhetünk ezért vagyok most itt. Hallottam mi történt a barátoddal, remélem nem esett semmi komoly baja.
- Yano már jobban van tényleg! Gyere be ne ácsorogj már ott! - Kwan Jun belépett a házba, So Ra pedig becsukta a fiú után az ajtót.
- Figyelj a tegnapiról csak annyit..
- Nem akarok a tegnapról beszélni! - vágott közbe So Ra, majd vízbe tette a rózsákat.
- Tudom, hogy nem, de muszáj lesz. Sora nem tudlak csak úgy kiverni a fejemből.
- Megint hazudsz igaz? Ahogyan azt is eltitkoltad előlem, hogy te meg én jegyesek voltunk! Nem gondolod, hogy jogom lett volna tudni róla? - Kwan Jun, csak nagy szemeivel pislogott a lányra. nem értette, hogy a lány mikor tudta meg az igazat.
- Ezt meg honnan tudod? Talán visszajöttek az emlékeid?
- Nem. A bátyám mesélt el mindent. De nem szeretném ha visszajönnének az emlékeim.
- Mégis miért nem?
- Mert én már valaki máshoz tartozok és nem szeretném felborítani az életemet valamiért, ami a múltban volt és ott is maradt. Kérlek csak lépj már túl végre! - Sora szemeiben gyülekeztek a könnyek. Nem akarta, hogy Kwan Jun még egyszer előhozza ezt az emlékezős dolgot.
- Sora kérlek kérj bármit, de ezt ne! Nem tudok csak úgy tovább lépni. Öt nyamvadt évet kellett arra várjak, hogy újra átöleljelek téged. A fenébe is azt hittem, hogy egyszerűen már nem kellettem neked!
- Ha visszajönnének az emlékeim elveszíteném Yano szerelmét és nem akarom érted? Ő nagyon fontos nekem, legalább annyira mint te. De értsd meg, hogy én mellette boldog vagyok és nem kell folyton a múlton rágódjak. Kwan Jun én szeretlek téged, de el kell fogadnod a döntésemet!
- Rendben, ha valóban ezt akarod, akkor nem zavarlak többé! - Kwan Jun felállt, majd elindult az ajtó felé. Miután kilépett az ajtón Sora az ablakhoz futott, hogy még egy utolsó pillantást vessen a távozó szerelmére. A szíve a torkában dobogott és végül döntött. Mivel látta, hogy eleredt az eső, magára kapta a kabátját és kirohant az esőbe.
- Kwan Jun! - kiáltott a fiú után teli torokból. Kwan Jun visszatekintett és látta Sora könnyáztatta arcát. Visszarohant, majd a karjaiba zárta a lányt.
- Nem tudlak elengedni Sora! Túlságosan szeretlek téged.
- Én is nagyon szeretlek, de nem hagyhatom Yanot ilyen állapotban egyedül, ő túlságosan is fontos nekem ahhoz.
- Tudom és megértelek. De ha csak titokban is, de had szeresselek úgy ahogyan öt évvel ezelőtt tettem.
- Én nem tudom, hogy mit csináljak. Annyira össze vagyok zavarodva. Idő kell míg eldöntöm, hogy mi az ami igazán boldoggá tesz. Addig kérlek ne gyere a közelembe, mert csak még jobban összezavarsz.
- Rendben van, de kérnék tőled egy utolsó csókot, hogy emlékezzek arra mennyire szerettük egymást! - Sora behunyta a szemét, Kwan Jun pedig gyengéden a lány ajkaira tapasztotta a sajátját. Csak ők voltak ketten, még a rájuk zúduló esőre sem figyeltek. Csak kiélvezték a csókot, az utolsó csókjukat.

11.rész Titkos szerelem?

"Egy tökéletes szerelemre vágyunk, ösztönből szeretni egymást!"

Ahogyan Kang So Ra szemtől szemben állt, Park Kwan Jun - nal, azt gondolta, hogy mennyire is buta volt, mikor úgy bedőlt a fiúnak. Hiszen tudhatta volna, hogy az ilyenek, csak a lányok ártatlanságára vágynak. A lány erősen szorította barátja kezét és igyekezett, nem elfutni, hanem egyszer és mindenkorra szembe nézzen a fiúval.

- Nem is gondoltam volna, hogy a cég ilyen fiatal nőket is alkalmaz! - So Ra nem hitt a fülének. A fiú ridegen beszélt róla és teljesen úgy tett, mintha ők ketten még csak nem is ismerték volna egymást.

- Én pedig nem gondoltam volna, hogy ilyen rövid memóriád van Jimin! - súgta oda a fiúnak gúnyosan So Ra, majd megigazította magán a ruháját, hogy dekoltázsa jobban látszódjon, így provokálja, a vele szemben álló fiút.

- Ha már ez a nagy bemutatkozások ideje, én is szeretném bemutatni a menyasszonyomat Hayamizu Yuri -t! - Ekkor a fiúhoz sétált, egy nála pár évvel idősebb, rövid fekete ruhát viselő szépség. Tehát ő lenne az a híres menyasszony? Úgy tűnik, hogy Jimin pontosabban Kwan Jun elég gyorsan elfelejtette azt, hogy mennyit ártott neki és már más ágyában vigasztalódik.

- Főnök, ne felejtsd el, hogy a jövő hónapban lesz az esküvőnk, szóval mindenképpen szabadnak kell lenned! - nevetett fel So Ra, miközben végig Jimin szemeibe nézett. Látta, hogy a fiú szemei összeszűkültek és ezt ő nagyon is élvezte.

- Akkor mi lenne, ha innánk valamit? - vetette fel a kérdést Yano, So Ra, mosolya pedig az arcára fagyott. Még csak az hiányozna, hogy órákat töltsön el egy olyan ember társaságában, aki megfosztotta őt, az ártatlanságától.

- Remek ötlet! Így kicsit jobban megismerhetem, a cég alkalmazottjait, akikkel hosszabb időket kell majd eltöltenem! - Kwan Jun, gyengéden végigsimította a karját a mellette ácsorgó nőn, majd egy gyengéd csókot nyomott a vállára.

- Yano, nem alkalmazott, tehát semmi értelme nem lenne az ismerkedésnek, tekintve, hogy az úrnak csak a főnökkel van beszélni valója! Igazam van édesem? - rebegtette meg a szempilláit So Ra, majd érzéki pillantásokat vetett Yano - ra, ami meglepte a férfit.

- Igazad van, de nem hagyhatjuk ki. Toru mérges lenne és azt te sem akarod szépségem! - Yano a két kezébe vette So Ra arcát, majd érzékien megcsókolta. A lány közben lopva Kwan Jun - ra nézett, aki ökölbe szorított kézzel figyelte a csókváltásukat.

- Akkor mehetnénk végre! - szólalt meg Kwan Jun ismét, megzavarva ezzel az andalgó párocskát. So Ra össze szűkült szemekkel meredt rá, a fiúra, aki pedig csak mosolygott a lányon. So Ra belekarolt Yano - ba, majd mind az öten asztalhoz ültek. A hangulat feszült volt, noha csak So Ra és Kwan Jun tudta ennek a pontos okát.

- Nos akkor igyunk, a szerződésre, amit kötöttetek! - emelte fel a poharát Yuri - majd elmosolyodott. A többiek követték a példájukat, majd összekoccintották a poharaikat.

- Remélem, hamar megszokod majd a céget és a tempót amit diktálunk! - Toru Kwan Jun felé nézett, aki csak bólintott egyet, miközben végig So Ra dekoltázsát bámulta, amit Yano is észrevett.

- Nem kellene ilyen feltűnően a menyasszonyomat bámulnod, miközben a te menyasszonyod ott ül közvetlenül melletted!

- Neked pedig jobban kellene figyelned, hogy a menyasszonyod még mit vesz fel, ha csak nem akarod, hogy a végén még megerőszakolják őt! - erre a kijelentésre, So Ra idegei végképp felmondták a szolgálatot, majd a maradék pezsgője, egyenesen a fiú arcára landolt.

- Nem mindenki olyan mint te! Még mindig csak a bajt tudod keverni, So bJimin vagy Park Kwan Jun hívjanak bárhogyan is, még mindig ugyanaz vagy, mint régen! - So Ra felkapta a táskáját, majd igyekezett kifelé, azonban Kwan Jun végig a nyomában volt.

- Állj már meg! - rántotta magához a dühös és ideges So Ra -t Kwan Jun, majd a falhoz nyomta a lányt.

- Miért tűntél már fel megint? Nem okoztál még nekem így is elég problémát? Vedd már le rólam a mocskos kezeidet! - So Ra igyekezett kiszabadulni, de a fiú sokkal erősebb volt nála.

- Hát nem fogtad még fel, hogy mennyire bolondulok érted? Hogy amint újra megláttalak, csak az járt a fejemben, hogy ott helyben megcsókoltalak volna? Hogy annyira dühös lettem, amikor láttam, hogy az a másik csókol téged?

- Sajnálom, de te voltál az aki mindent elszúrt, szóval fogd fel, hogy nem lesz köztünk semmi, én ugyanis férjhez fogok menni és ahogy látom már te is megtaláltad az új hálótársadat!

- Igen tény, hogy jó üzletet csináltam, az eljegyzésből, de érzelmeket nem kötöttem ehhez a nőhöz. Az egyetlen, aki számít most, az te vagy és senki más. Miért nem fogod már fel végre?

- Hiszen még csak nem is ismerlek téged! Csak annyit tudok rólad, hogy te voltál az, aki megerőszakolt és elvette az ártatlanságomat.

- Arról az ártatlanságról beszélsz, amit 16 éves korodban adtál nekem? Azt sosem mocskoltam be. Ha szűz lettél volna, akkor nem tettem volna meg, de muszáj volt felidéznem azt az éjszakát!

- Te meg miről beszélsz? - kérdezte So Ra elhaló hangom, mire Kwan Jun csak az ajkaira tapasztotta a sajátját, így hallgattatva el a lányt. So Ra, teljesen kővé dermedve hagyta, hogy ismét átjárja őt az a kellemes borzongást, amit a fiú első csókja okozott neki. Talán a félelem, vagy a kíváncsiság volt az, amit ott tartotta őt, de bármelyik is volt, So Ra biztos volt benne, hogy ez a sors keze. A tenyere a fiú hátára vándorolt és viszonozta a csókot. Kwan Jun, a karjaiba kapta a lányt, majd úgy rohant fel vele az emeletre.

- Tegyél le? Hova a fenébe viszel, - kérdezte So Ra, miközben igyekezett elérni, hogy a fiú végre letegye őt a szilárd talajra.

- Arra a helyre, ahol végre nőt csinálok belőled! - miután felértek az emeletre, Kwan Jun elfordította a kulcsot az egyik ajtóban, majd anélkül, hogy villanyt kapcsolta volna, az ágyra dobta a lányt.

- Mi van, ha azt mondom nem akarom, hogy újra megtedd?

- Akkor hazudsz, vagy csak gyáva vagy! Nem akarod újra érzeni a csókomat? - lehelte Kwan Jun a lány fülébe, So Ra pedig, megborzongott Kwan Jun, fogta, majd kigombolta a gombokat az ingén és a lány fölé hajolt.

- Ezt nem fogom élvezni! - So Ra elkapta a fiú nyakát, majd az ajkaira tapadt. A borzongás továbbra is megmaradt, de fűtötte őt a szenvedély és az sem zavarta, hogy a fiú nem volt gyengéd vele. Nem érezte a fájdalomérzetet, épp ellenkezőleg. Ahogyan a fiú egyre lejjebb került, So Ra minduntalan, csak tűrte. Egy idő után azonban nem bírtam tovább, majd felült az ágyban.

- Nekem ez nem megy! Nem tesz boldoggá ez. Azt gondoltam, hogy még mindig szeretlek, de most rájöttem, hogy ez csak szenvedélyből történt meg, nem szerelemből. Szerintem adnod kellene magadnak egy kis időt és ha lecsillapodsz, akkor majd beszélgetünk értelmes emberek módjára! - So Ra magára kapta a ruháját, majd a magassarkújába belebújva, otthagyta a teljesen ledöbbent Kwan Junt, a szobában. Gyorsan megigazította a haját, majd elindult, hogy megkeresse a vőlegényét, aki már biztosan várta őt. Mikor lement, a teremben kitört a káosz és mindenki orvosért kiáltott. So ra -t, nyugtalanító érzés fogta el.

- So Ra siess gyorsan! - kiabált neki főnöke felesége Sakura, a lány pedig engedelmesen fejet hajtva, követte a nőt, egészen az utcára. Ott azonban borzalmas képet látott maga előtt. Szerelme egy autó előtt feküdt, a homlokáról, pedig folyt le a vér. So Ra ereiben megfagyott vér.

- Mi történt? - kérdezte elhalt hangon, miközben odasietett barátjához és a fiút fejét, óvatosan az ölébe fektette.

- Hallotta, hogy Park Kwan Jun azt mondta neked, hogy bolondul érted és mérges lett, aztán el akart menni, de nem figyelt és elütötte őt egy autó. Ne aggódj, a mentők mindjárt itt lesznek.

- Már, hogyne aggódnék? Hiszen mégis csak az a személy fekszik itt, akihez hozzá akartam menni! Miattam van ez az egész! Miért mindig velem történnek rossz dolgok? - fakadt sírva a lány, majd óvatosan megcsókolta, az ölében fekvő eszméletlen fiú arcát.

10.rész A nagy találkozás

"Megátkoztál, úgy játszottál az eszemmel, mint egy szimfónia"

Az évszakok egy szempillantás alatt változnak. A nyárból ősz lesz, abból tél, végül ismét beköszönt a tavasz. Kang So Ra életében, is rengeteg dolog megváltozott. Sikeresen lediplomázott, így anyja óhajának eleget téve, egyenesen Tokióba utazott barátnőjével Hei Min - nel, valamint bátyával Ji Woon - nal együtt. Az apjával Kang rendőrtiszttel, már csak telefonon keresztül tartja a kapcsolatot. Hála barátnőjének, sikerült állást találnia Hei Min unokatestvérének Hyuga - nak a vállalatánál. A szerelmi élete is kezd sínen lenni, ugyanis megismerkedett, egy vérbeli Japán fiúval Yano - val, akivel egy közös munka során ismerkedett meg. Hogy mi lett a három fiúval? So Ra és Jiang Meng, mégsem lett egy pár, hisz a nagy távolság miatt képtelenség lett volna fenntartani a kapcsolatot. A fiú most Tajvanban vezeti az apja cégét, de többször találkoztak már egymással. Sehun, még mindig szerelmes belé és mindennap beszélgetnek egymással, noha So Ra, többször is megmondta már neki, hogy a kapcsolatuk szigorúan baráti. Hogy mi történt, So Ra álmainak férfijával, So Jimin - nel? Nos So Ra úgy tudja, a fiú jelen pillanatban szintén Tokióban dolgozik és készül megnősülni. A menyasszonyról csak annyit tudni, hogy néhány évvel idősebb nála. So Ra kicsit csalódott volt, mikor megtudta, hogy a fiú végleg lemondott róla. Be kellett látnia, hogy talán hiba volt végeznie a fiúval. A szülei kapcsolata azóta sem rendeződött, apja már be is adta a válókeresetet. Bátya Ji Woon, egy kisebb kórház vezetője lett és Hei Min - nel együtt laknak egy lakásban. A kis szeleburdi lány, elkezdett egy művészeti kurzust, hogy nagy álmát megvalósítsa és divat tervező lehessen. Persze a személyisége semmit sem változott, még most is ugyanolyan izgága és szeleburdi lány mint volt, noha Ji Woon - nak hála már kicsit megkomolyodott. A két lány barátsága, még mindig erős és már egyikőjük sem titkolózik a másik előtt. So Ra bevallotta barátnőjének, hogy mit is művelt vele pontosan Jimin. A napjai végre a normális kerékvágásba kerültek. Hei Min és So Ra kedvenc kávézójukban ültek és épp az aktuális hírek után kutattak.
- Na és Yano megkérte már a kezedet? - kérdezte barátnőjétől Hei Min, mire So Ra kis híján félrenyelte a kávéját.
- Nem, még nem tartunk ott. Bár megemlítette párszor, hogy el akar majd venni, de még nem beszélgettünk erről túl sokat.
- Ezt sajnálom. Pedig végre egy normális pasit fogtál ki magadnak. Szerintem érdemes lenne hozzá menned feleségül. Egyébként ha már itt tartunk, mond csak, hogyan érhetem el, hogy a bátyád végre feleségül vegyen engem?
- Még fiatal vagy a házassághoz. Előbb legyen munkád, utána ráérsz ezen gondolkodni. Egy nőnek fontos, hogy legyen karrierje és ne végezd úgy mint az anyám, akinek otthon egyetlen dolga volt csupán, hogy irányítsa az alkalmazottakat és eljárjon vásárolgatni.
- Persze értem én, hogy nem árt ha az embernek van munkája, de a házasság sokkal fontosabb. Ha a tudat, hogy aki mellett reggelente felkelsz, már hozzád tartozik sokkal megnyugtatóbb. Ameddig nem vagy a szerelmed felesége, bárki elveheti őt tőled. Egy kapcsolatban lévő férfit könnyebb elcsábítani, mint egy olyant, akinek már felesége van - So Ra egy pillanatra elgondolkodott, majd kénytelen volt belátni, hogy barátnőjének bizony igaza van. Ha nem akarja tönkretenni, a szinte már kifogástalan kapcsolatát, bizony tennie kell ezért.
- Hei Min, nekem most haza kell mennem, mert otthon felejtettem néhány papírt, amire a munkához szükségem van.
- Szerintem pedig belegondoltál abba, mi van ha a drága Hei Minnek igaza van és mégis hozzá tervezel menni Yano - hoz nem igaz?
- Természetesen nem. Egyébként meg a munka miatt lehetetlenség erre gondolnom - So Ra felállt a helyéről, majd felvéve táskáját el is indult hazafelé. Mivel már nagykorú, már nem él együtt édesanyjával, de rendszeresen meglátogatja őt és a húgát. Bátya Ji Woon és a barátnője ugyanannak a társasháznak az egyik lakásában élnek, mint Yano és ő. A pár csak egy hónapja költöztek össze, So Ranak ez mégis olyan, mintha már évek óta együtt élne a fiúval. Nagyon hamar egy hullámhosszra kerültek, ami megkönnyítette számukra az együttélést. Noha anyja az elején még ellenezte a kapcsolatot, idővel belátta, hogy ez a fiú pont olyan mint amilyet ő és férje a lányuknak szántak: Gazdag családból jött, ügyvezető igazgató a barátja cégénél és szereti is a lányukat. So Ra szapora léptekkel igyekezett haza, hogy minél hamarabb megtalálja a papírokat, amikért a főnöke hazaküldte. Hei Min unokatestvére Hyuga Toru egy igazán remek ember, ugyanakkor nagyon keményen meghajtja az alkalmazottakat és ez alól ő sem volt kivétel. Rengeteget kellett dolgoznia, hogy főnöke meg legyen elégedve vele. Persze idővel a sok befektetett energia megtérült, így So Ra már elismert dolgozója a hatalmas technika eszközökkel foglalkozó cégnek, ami havonta több tíz millió bevételt is hoz a cég fejének és feleségének. Amikor So Ra azt gondolta, hogy a megjelenésével próbálja levenni a lábáról leendő főnökét, még nem sejtette, hogy a férfinak van már felesége, sőt hamarosan a cég leendő örököse is megszületik. Persze megkönnyebbült kissé, hogy nem kell egy nála jóval idősebb férfin gyakorolni a női praktikáit. Aztán fél évvel ezelőtt beköszöntött a lány szívébe a tavasz. Tél közepén, ugyanis megérkezett a cég ügyvezető igazgatója So Ra jelenlegi párja Motoharu Yano. A fiú eleinte próbált távolságot tartani tőle, de végül kénytelen volt beismerni, hogy igenis beleszeretett So Ra - ba. So Ra sem tétlenkedett sokat és karácsony másnapján, hivatalosan is egy pár lettek. A hónapok múlásával sem változtak a lány érzései, jóllehet gondoltai egy részét, még mindig So Jimin töltötte ki. Nehéz lenne elfelejteni azt, aki egyszerre boldoggá és mégis szomorúvá tette, ettől függetlenül az érzései nem múltak el, csak a szíve egyik sarkába száműzte őket, hogy ne kelljen szembenéznie vele ismét. Mielőtt Tokióba költözött volna, szenvedett ettől a teljesen reménytelen szerelemtől. Tudta, hogyha nem próbálja meg elfelejteni a fiút, soha nem lehet majd boldog. Talán ezért is mondott olyan hamar igent az összeköltözésre. Szerette volna, ha egy társadalmilag teljesen hozzáillő személy, elfelejtetné azt, hogy beleszeretett egy ilyen vad és szabályokat nem ismerő fiúba. So Ra ugyanis az egész életét szabályok között élte le és ragaszkodott is mind a mai napig foggal körömmel ezekhez a szabályokhoz. Tökéletes volt neki ez az élet, még ha alig volt benne önálló döntése. Miután végre megérkezett, lekapta magáról a kabátját, majd elkezdte keresni a lakás kulcsát. Miután megtalálta, kinyitotta az ajtót és bement a lakásba. Azonban nem volt egyedül. Yano épp a nappaliban ült és ebédelt.
- Már is itthon vagy? - kérdezte a fiútól So Ra, majd ő is a nappaliba ment.
- Igen. Toru hazaküldött, mert már nem volt több munkám. A legjobb barátjának mindent megenged.
- Talán nekem is barátkoznom kellene vele. Akkor lehet, hogy több szünetet kapnék és lazíthatnék végre.
- Hé! Neki csak egy barátja van és az én vagyok. Ha szünetet akarsz, akkor azt máshogy kell elintézned! - nevetett fel a fiú, majd közelebb húzta magához So Ra - t és belepuszilt a lány vállába. Mindig jóleső érzés volt, ha a fiú gyengéd volt vele és elkényeztette őt. Talán ezt szerette So Ra leginkább. A fiú mindig gyengéd és figyelmes volt vele. Megértette, hogy ő még nem akar vele testi kapcsolatba kerülni, tekintve a legutóbbi helyzetet.
- Figyelj én gondolkodtam. Azt mondtad feleségül szeretnél venni igaz?
- Igen, de te azt válaszoltad, hogy még nem állsz készen rá és én ezt elfogadtam. Nem szeretnék semmit sem rád erőltetni. Azt szeretném, ha magadtól jönnél hozzám, mert szeretsz.
- Én szeretnék a feleséged lenni minél hamarabb. Így döntöttem. Ha szeretnéd akár a jövő hónapban is megtarthatjuk az esküvőt.
- Mitől gondoltad meg magad ilyen hirtelen? Hiszen amikor legutóbb szóba került, határozottan elutasítottad az egészet.
- Igen, de jól átgondoltam és szeretnék minél előbb a feleséged lenni, mert így leszek igazán boldog! - So Ra igyekezett mosolyt erőltetni az arcára, hogy leplezze, mennyire össze van zavarodva. Egyáltalán nem volt biztos ebben a döntésében, de meg kellett lépnie, ha túl akar lépni a Jimin ügyön. Yano magához húzta a lányt, majd nyomott egy csókot az ajkára. So Ra - t melegség öntötte el. Ritkán érzett ilyet valaki iránt. Neki sem kellett több és a fiú ajkára tapasztotta az ajkait és csókolni kezdte. Egyfajta utolsó mentsvár volt neki ez a fiú.
- Mi lenne, ha elmennénk vacsorázni a tengerpartra? - lehelte a fiú So Ra ajkaiba.
- Nagyon jó lenne, de ma lesz a fogadás és nekünk is ott kell lennünk. Mi lenne, ha holnap mennénk?
- Rendben van, de csak miattad megyek el. Te is tudod, hogy az ilyen fogadások az eliteknek van kitalálva.
- Hiszen te is az vagy! - nevetett So Ra, majd felállt és a szobájába sietett, hogy átöltözhessen az estélyre.
- Jó lehet, de akkor is rém unalmasak. Az a sok ember másról sem tud beszélni, mint a pénzről, munkáról és arról mennyire jó életük van. Remélem te sosem leszel majd ilyen.
- Miért, talán zavarna? - kérdezte So Ra, miközben kisétált a szobából. A hosszú ujjatlan piros ruhája, amit erre az alaklomra vett fel, tökéletesen kiemelte az alakját. Hosszú haja, amit feketéről világosbarnára festett át, hullámokban omlott a hátára. Az összhatást még tökéletesebbé tette a gyémántfülbevaló, amit Yano vett neki a születésnapjára.
- Még sosem láttalak ilyen szépnek. Persze eddig is szép voltál, de most valahogy sokkal másabb vagy! - ámuldozott Yano és próbát értelmes mondatokat kifacsarni a száján.
- Köszönöm ez kedves tőled, de igyekezz mert elfogsz késni! - nyújtotta a fiú felé az előkészített öltönyét. Yano kikapta a kezéből, majd villám gyorsasággal készülődni kezdett. So Ra eközben kent még egy réteg vörös rúzst az ajkára, hogy valóban tökéletesen nézzen ki. Bár nem mondja, de örül ha megdicsérik az igyekezetét. Anyja mindig arra tanította, hogy egy nő csak akkor igazán szép, ha azt mások is elismerik. Ő ezt nem mindig ismerte el, de egy ilyen eseményen muszáj volt ehhez tartania magát. Miután Yano is elkészült, So Ra belekarolt, majd elindultak a fogadásra. A kocsi út nem volt olyan hosszú, tekintve, hogy a Next Innovation nem volt olyan messze a házuktól, így So Ra legtöbbször inkább gyalog ment be dolgozni. Miután megérkeztek, kiszálltak az autóból és bementek a céghez. A Next Innovation nem volt egy átlagos cég. Több ezer embert foglalkoztat, ráadásul a legmodernebb bútorokkal és technikai fejlesztésekkel szerelte fel a cég tulajdonosa. Mivel Hyuga Toru kifejezetten lusta embernek számított, ezért az utasításokat legtöbbször üzenetben, vagy az irodájából kikiabálva juttatta el az alkalmazottaknak. Persze ez teljesen jól működik, hiszen az alkalmazottak, már több éve dolgoznak együtt így sikerült eléggé összeszokniuk. So Ra Yano - val az oldalán lépett be. A partin már sokan ott voltak, köztük barátnője és bátya is. Azonban So Ra először a főnökét szerette volna üdvözölni, akit meg is talált az egyik asztalnál ülve.
- Jó estét főnök! - köszönt, majd illedelmesen fejet hajtott a férfi előtt.
- Már azt hittem a kedvenc alkalmazottam nem tisztel meg a jelenlétével! - mosolyodott el a férfi, majd a szeme akaratlanul is So Ra dekoltázsán akadt meg. A lány kissé lehajtotta a fejét, hogy elrejtse mennyire zavarba jött.
- Hé öreg, ne bámuld már ennyire a menyasszonyomat! - figyelmeztette barátját Yano, majd az állánál fogva felemelte So Ra fejét.
- Akkor mégis csak meggyőzted? Igazán szép pár vagytok, csak maradjatok mindig ilyenek, mert amint beköszönt a házasélet már nem lesz minden ilyen boldog és felhőtlen mint most. Tapasztalatból beszélek! - mutatott Toru, a feleségére, aki éppen a férjéről panaszkodott a cég női alkalmazottainak.
- Ugyan már, én nem leszek olyan házsártos férj mint te.
- Ne is akarj. Egyébként, megütöttem egy új bizniszt, egyenesen a Koreai elnök fiával! Hiába még mindig érdeklődnek a termékeink iránt! - So Ra testéből kis híján kiszaladt a vér. Park elnök fia lett volna az ő jövendőbelije, ha nem történtek volna a dolgok egészen másképpen.
- Akkor most ő is itt van a fogadáson? - kérdezte So Ra félénken, mire Hyuga mosolyogva bólintott egyet.
- Mindjárt idehozom neked, hogy megismerd.
- Nem szükséges, csak megkérdeztem - So Ra próbálta leplezni az idegességét. Főnöke mintha meg sem hallotta volna, amit az előbb mondott már el is ment megkeresni Park elnök fiát. Nem is sokára vissza is tért.
- So Ra bemutatom Park Kwan Junt! - So Ra, ahogyan ránézett az előtte álló férfira, szinte sóbálvánnyá meredt. Erősen szorította a mellette álló Yano kezét és próbálta tudatosítani magában, hogy ez csak egy rossz álom. Nem lhet, hogy az előtte álló férfi ugyanaz lenne azzal akit ő szeretett. Megdöbbenésében, csak egy szó szaldt ki a száján:
- Jimin?