10.rész A nagy találkozás

"Megátkoztál, úgy játszottál az eszemmel, mint egy szimfónia"

Az évszakok egy szempillantás alatt változnak. A nyárból ősz lesz, abból tél, végül ismét beköszönt a tavasz. Kang So Ra életében, is rengeteg dolog megváltozott. Sikeresen lediplomázott, így anyja óhajának eleget téve, egyenesen Tokióba utazott barátnőjével Hei Min - nel, valamint bátyával Ji Woon - nal együtt. Az apjával Kang rendőrtiszttel, már csak telefonon keresztül tartja a kapcsolatot. Hála barátnőjének, sikerült állást találnia Hei Min unokatestvérének Hyuga - nak a vállalatánál. A szerelmi élete is kezd sínen lenni, ugyanis megismerkedett, egy vérbeli Japán fiúval Yano - val, akivel egy közös munka során ismerkedett meg. Hogy mi lett a három fiúval? So Ra és Jiang Meng, mégsem lett egy pár, hisz a nagy távolság miatt képtelenség lett volna fenntartani a kapcsolatot. A fiú most Tajvanban vezeti az apja cégét, de többször találkoztak már egymással. Sehun, még mindig szerelmes belé és mindennap beszélgetnek egymással, noha So Ra, többször is megmondta már neki, hogy a kapcsolatuk szigorúan baráti. Hogy mi történt, So Ra álmainak férfijával, So Jimin - nel? Nos So Ra úgy tudja, a fiú jelen pillanatban szintén Tokióban dolgozik és készül megnősülni. A menyasszonyról csak annyit tudni, hogy néhány évvel idősebb nála. So Ra kicsit csalódott volt, mikor megtudta, hogy a fiú végleg lemondott róla. Be kellett látnia, hogy talán hiba volt végeznie a fiúval. A szülei kapcsolata azóta sem rendeződött, apja már be is adta a válókeresetet. Bátya Ji Woon, egy kisebb kórház vezetője lett és Hei Min - nel együtt laknak egy lakásban. A kis szeleburdi lány, elkezdett egy művészeti kurzust, hogy nagy álmát megvalósítsa és divat tervező lehessen. Persze a személyisége semmit sem változott, még most is ugyanolyan izgága és szeleburdi lány mint volt, noha Ji Woon - nak hála már kicsit megkomolyodott. A két lány barátsága, még mindig erős és már egyikőjük sem titkolózik a másik előtt. So Ra bevallotta barátnőjének, hogy mit is művelt vele pontosan Jimin. A napjai végre a normális kerékvágásba kerültek. Hei Min és So Ra kedvenc kávézójukban ültek és épp az aktuális hírek után kutattak.
- Na és Yano megkérte már a kezedet? - kérdezte barátnőjétől Hei Min, mire So Ra kis híján félrenyelte a kávéját.
- Nem, még nem tartunk ott. Bár megemlítette párszor, hogy el akar majd venni, de még nem beszélgettünk erről túl sokat.
- Ezt sajnálom. Pedig végre egy normális pasit fogtál ki magadnak. Szerintem érdemes lenne hozzá menned feleségül. Egyébként ha már itt tartunk, mond csak, hogyan érhetem el, hogy a bátyád végre feleségül vegyen engem?
- Még fiatal vagy a házassághoz. Előbb legyen munkád, utána ráérsz ezen gondolkodni. Egy nőnek fontos, hogy legyen karrierje és ne végezd úgy mint az anyám, akinek otthon egyetlen dolga volt csupán, hogy irányítsa az alkalmazottakat és eljárjon vásárolgatni.
- Persze értem én, hogy nem árt ha az embernek van munkája, de a házasság sokkal fontosabb. Ha a tudat, hogy aki mellett reggelente felkelsz, már hozzád tartozik sokkal megnyugtatóbb. Ameddig nem vagy a szerelmed felesége, bárki elveheti őt tőled. Egy kapcsolatban lévő férfit könnyebb elcsábítani, mint egy olyant, akinek már felesége van - So Ra egy pillanatra elgondolkodott, majd kénytelen volt belátni, hogy barátnőjének bizony igaza van. Ha nem akarja tönkretenni, a szinte már kifogástalan kapcsolatát, bizony tennie kell ezért.
- Hei Min, nekem most haza kell mennem, mert otthon felejtettem néhány papírt, amire a munkához szükségem van.
- Szerintem pedig belegondoltál abba, mi van ha a drága Hei Minnek igaza van és mégis hozzá tervezel menni Yano - hoz nem igaz?
- Természetesen nem. Egyébként meg a munka miatt lehetetlenség erre gondolnom - So Ra felállt a helyéről, majd felvéve táskáját el is indult hazafelé. Mivel már nagykorú, már nem él együtt édesanyjával, de rendszeresen meglátogatja őt és a húgát. Bátya Ji Woon és a barátnője ugyanannak a társasháznak az egyik lakásában élnek, mint Yano és ő. A pár csak egy hónapja költöztek össze, So Ranak ez mégis olyan, mintha már évek óta együtt élne a fiúval. Nagyon hamar egy hullámhosszra kerültek, ami megkönnyítette számukra az együttélést. Noha anyja az elején még ellenezte a kapcsolatot, idővel belátta, hogy ez a fiú pont olyan mint amilyet ő és férje a lányuknak szántak: Gazdag családból jött, ügyvezető igazgató a barátja cégénél és szereti is a lányukat. So Ra szapora léptekkel igyekezett haza, hogy minél hamarabb megtalálja a papírokat, amikért a főnöke hazaküldte. Hei Min unokatestvére Hyuga Toru egy igazán remek ember, ugyanakkor nagyon keményen meghajtja az alkalmazottakat és ez alól ő sem volt kivétel. Rengeteget kellett dolgoznia, hogy főnöke meg legyen elégedve vele. Persze idővel a sok befektetett energia megtérült, így So Ra már elismert dolgozója a hatalmas technika eszközökkel foglalkozó cégnek, ami havonta több tíz millió bevételt is hoz a cég fejének és feleségének. Amikor So Ra azt gondolta, hogy a megjelenésével próbálja levenni a lábáról leendő főnökét, még nem sejtette, hogy a férfinak van már felesége, sőt hamarosan a cég leendő örököse is megszületik. Persze megkönnyebbült kissé, hogy nem kell egy nála jóval idősebb férfin gyakorolni a női praktikáit. Aztán fél évvel ezelőtt beköszöntött a lány szívébe a tavasz. Tél közepén, ugyanis megérkezett a cég ügyvezető igazgatója So Ra jelenlegi párja Motoharu Yano. A fiú eleinte próbált távolságot tartani tőle, de végül kénytelen volt beismerni, hogy igenis beleszeretett So Ra - ba. So Ra sem tétlenkedett sokat és karácsony másnapján, hivatalosan is egy pár lettek. A hónapok múlásával sem változtak a lány érzései, jóllehet gondoltai egy részét, még mindig So Jimin töltötte ki. Nehéz lenne elfelejteni azt, aki egyszerre boldoggá és mégis szomorúvá tette, ettől függetlenül az érzései nem múltak el, csak a szíve egyik sarkába száműzte őket, hogy ne kelljen szembenéznie vele ismét. Mielőtt Tokióba költözött volna, szenvedett ettől a teljesen reménytelen szerelemtől. Tudta, hogyha nem próbálja meg elfelejteni a fiút, soha nem lehet majd boldog. Talán ezért is mondott olyan hamar igent az összeköltözésre. Szerette volna, ha egy társadalmilag teljesen hozzáillő személy, elfelejtetné azt, hogy beleszeretett egy ilyen vad és szabályokat nem ismerő fiúba. So Ra ugyanis az egész életét szabályok között élte le és ragaszkodott is mind a mai napig foggal körömmel ezekhez a szabályokhoz. Tökéletes volt neki ez az élet, még ha alig volt benne önálló döntése. Miután végre megérkezett, lekapta magáról a kabátját, majd elkezdte keresni a lakás kulcsát. Miután megtalálta, kinyitotta az ajtót és bement a lakásba. Azonban nem volt egyedül. Yano épp a nappaliban ült és ebédelt.
- Már is itthon vagy? - kérdezte a fiútól So Ra, majd ő is a nappaliba ment.
- Igen. Toru hazaküldött, mert már nem volt több munkám. A legjobb barátjának mindent megenged.
- Talán nekem is barátkoznom kellene vele. Akkor lehet, hogy több szünetet kapnék és lazíthatnék végre.
- Hé! Neki csak egy barátja van és az én vagyok. Ha szünetet akarsz, akkor azt máshogy kell elintézned! - nevetett fel a fiú, majd közelebb húzta magához So Ra - t és belepuszilt a lány vállába. Mindig jóleső érzés volt, ha a fiú gyengéd volt vele és elkényeztette őt. Talán ezt szerette So Ra leginkább. A fiú mindig gyengéd és figyelmes volt vele. Megértette, hogy ő még nem akar vele testi kapcsolatba kerülni, tekintve a legutóbbi helyzetet.
- Figyelj én gondolkodtam. Azt mondtad feleségül szeretnél venni igaz?
- Igen, de te azt válaszoltad, hogy még nem állsz készen rá és én ezt elfogadtam. Nem szeretnék semmit sem rád erőltetni. Azt szeretném, ha magadtól jönnél hozzám, mert szeretsz.
- Én szeretnék a feleséged lenni minél hamarabb. Így döntöttem. Ha szeretnéd akár a jövő hónapban is megtarthatjuk az esküvőt.
- Mitől gondoltad meg magad ilyen hirtelen? Hiszen amikor legutóbb szóba került, határozottan elutasítottad az egészet.
- Igen, de jól átgondoltam és szeretnék minél előbb a feleséged lenni, mert így leszek igazán boldog! - So Ra igyekezett mosolyt erőltetni az arcára, hogy leplezze, mennyire össze van zavarodva. Egyáltalán nem volt biztos ebben a döntésében, de meg kellett lépnie, ha túl akar lépni a Jimin ügyön. Yano magához húzta a lányt, majd nyomott egy csókot az ajkára. So Ra - t melegség öntötte el. Ritkán érzett ilyet valaki iránt. Neki sem kellett több és a fiú ajkára tapasztotta az ajkait és csókolni kezdte. Egyfajta utolsó mentsvár volt neki ez a fiú.
- Mi lenne, ha elmennénk vacsorázni a tengerpartra? - lehelte a fiú So Ra ajkaiba.
- Nagyon jó lenne, de ma lesz a fogadás és nekünk is ott kell lennünk. Mi lenne, ha holnap mennénk?
- Rendben van, de csak miattad megyek el. Te is tudod, hogy az ilyen fogadások az eliteknek van kitalálva.
- Hiszen te is az vagy! - nevetett So Ra, majd felállt és a szobájába sietett, hogy átöltözhessen az estélyre.
- Jó lehet, de akkor is rém unalmasak. Az a sok ember másról sem tud beszélni, mint a pénzről, munkáról és arról mennyire jó életük van. Remélem te sosem leszel majd ilyen.
- Miért, talán zavarna? - kérdezte So Ra, miközben kisétált a szobából. A hosszú ujjatlan piros ruhája, amit erre az alaklomra vett fel, tökéletesen kiemelte az alakját. Hosszú haja, amit feketéről világosbarnára festett át, hullámokban omlott a hátára. Az összhatást még tökéletesebbé tette a gyémántfülbevaló, amit Yano vett neki a születésnapjára.
- Még sosem láttalak ilyen szépnek. Persze eddig is szép voltál, de most valahogy sokkal másabb vagy! - ámuldozott Yano és próbát értelmes mondatokat kifacsarni a száján.
- Köszönöm ez kedves tőled, de igyekezz mert elfogsz késni! - nyújtotta a fiú felé az előkészített öltönyét. Yano kikapta a kezéből, majd villám gyorsasággal készülődni kezdett. So Ra eközben kent még egy réteg vörös rúzst az ajkára, hogy valóban tökéletesen nézzen ki. Bár nem mondja, de örül ha megdicsérik az igyekezetét. Anyja mindig arra tanította, hogy egy nő csak akkor igazán szép, ha azt mások is elismerik. Ő ezt nem mindig ismerte el, de egy ilyen eseményen muszáj volt ehhez tartania magát. Miután Yano is elkészült, So Ra belekarolt, majd elindultak a fogadásra. A kocsi út nem volt olyan hosszú, tekintve, hogy a Next Innovation nem volt olyan messze a házuktól, így So Ra legtöbbször inkább gyalog ment be dolgozni. Miután megérkeztek, kiszálltak az autóból és bementek a céghez. A Next Innovation nem volt egy átlagos cég. Több ezer embert foglalkoztat, ráadásul a legmodernebb bútorokkal és technikai fejlesztésekkel szerelte fel a cég tulajdonosa. Mivel Hyuga Toru kifejezetten lusta embernek számított, ezért az utasításokat legtöbbször üzenetben, vagy az irodájából kikiabálva juttatta el az alkalmazottaknak. Persze ez teljesen jól működik, hiszen az alkalmazottak, már több éve dolgoznak együtt így sikerült eléggé összeszokniuk. So Ra Yano - val az oldalán lépett be. A partin már sokan ott voltak, köztük barátnője és bátya is. Azonban So Ra először a főnökét szerette volna üdvözölni, akit meg is talált az egyik asztalnál ülve.
- Jó estét főnök! - köszönt, majd illedelmesen fejet hajtott a férfi előtt.
- Már azt hittem a kedvenc alkalmazottam nem tisztel meg a jelenlétével! - mosolyodott el a férfi, majd a szeme akaratlanul is So Ra dekoltázsán akadt meg. A lány kissé lehajtotta a fejét, hogy elrejtse mennyire zavarba jött.
- Hé öreg, ne bámuld már ennyire a menyasszonyomat! - figyelmeztette barátját Yano, majd az állánál fogva felemelte So Ra fejét.
- Akkor mégis csak meggyőzted? Igazán szép pár vagytok, csak maradjatok mindig ilyenek, mert amint beköszönt a házasélet már nem lesz minden ilyen boldog és felhőtlen mint most. Tapasztalatból beszélek! - mutatott Toru, a feleségére, aki éppen a férjéről panaszkodott a cég női alkalmazottainak.
- Ugyan már, én nem leszek olyan házsártos férj mint te.
- Ne is akarj. Egyébként, megütöttem egy új bizniszt, egyenesen a Koreai elnök fiával! Hiába még mindig érdeklődnek a termékeink iránt! - So Ra testéből kis híján kiszaladt a vér. Park elnök fia lett volna az ő jövendőbelije, ha nem történtek volna a dolgok egészen másképpen.
- Akkor most ő is itt van a fogadáson? - kérdezte So Ra félénken, mire Hyuga mosolyogva bólintott egyet.
- Mindjárt idehozom neked, hogy megismerd.
- Nem szükséges, csak megkérdeztem - So Ra próbálta leplezni az idegességét. Főnöke mintha meg sem hallotta volna, amit az előbb mondott már el is ment megkeresni Park elnök fiát. Nem is sokára vissza is tért.
- So Ra bemutatom Park Kwan Junt! - So Ra, ahogyan ránézett az előtte álló férfira, szinte sóbálvánnyá meredt. Erősen szorította a mellette álló Yano kezét és próbálta tudatosítani magában, hogy ez csak egy rossz álom. Nem lhet, hogy az előtte álló férfi ugyanaz lenne azzal akit ő szeretett. Megdöbbenésében, csak egy szó szaldt ki a száján:
- Jimin?